2012. február 12., vasárnap

Szofi meggyógyult

Azt hiszem legalábbis.

8,5 nap láz után elkezdtem adni neki az antibiotikumot. És onnantól nem ment fel a láza.

Addig csak immunerősítővel próbálkoztam, ami igazándiból csak egy tömény multivitamin. Ezt kiegészítettem még napi 1000-2000 mg C vitaminnal, plusz kalcium és D vitamin bogyóval. De ezek kevésnek bizonyultak.

Nem vagyok alapvetően gyógyszerpárti és feleslegesen nem szeretek orvoshoz sem rohanni. Már elég sok betegségen túl vagyunk, így az elmúlt 7 év alatt valamelyest kitanultam, hogy mikor mit javasolt adni, tenni. Szerencsére az otthoni dokink sem volt gyógyszerpárti. De ha napokig nincs javulás, akkor mindig kipróbáltunk valami mást, ha kellett, akkor antibiotikumot. De eddig szerencsére nem sűrűn kellett ehhez nyúlni a lányok esetén.

Szofi ekkor már 3 hónapja köhögött. Az orrából ugyanennyi ideje sűrű zöld trutty jött, ami átfertőződött kb. 2 hetente a szemére is. És igen! Ahogy elkezdtem adni neki a gyógyszert, elmúlt a köhögés, az orrfolyás, a szemfertőzés és a láz.

Nagyon sokat fogyott, mert amíg lázas volt, nem is evett. Eltűnt a gyerekpocakja és a lábai pipaszár vékonyak lettek. De azóta kompenzál! :D Mára összeszedte magát.

Először az Open Learning Centre-be mentünk, mert oda együtt tudtunk menni és tudtam, hogy bármikor haza tudunk menni, ha gond van. Délig bírta, aztán elfáradt. Már az is csoda volt, hogy addig bírta, mert nagyon le volt gyengülve. De ekkor már több mint 2 napja láztalan volt.

Következő nap már ment suliba. Vittük a gyógyszerét is, amit délben beadtak neki. Ha gond lett volna, ha nem érezte volna jól magát, akkor telefonáltak volna. De szerencsére végig tudta csinálni a napot és utána a hetet is.

A gyógyszert minden alkalommal szó nélkül bevette. Na jó, időnként annyit mondott utána, hogy yak (fúj), de nem kellett küzdeni. Ő maga jött és szólt, hogy itt az idő a következő adag bevételére.

Persze ehhez egy kis ösztönzést is bevetettem. Első nap azt mondtam neki, hogy kérhet valamit, ha szépen beveszi. Ő azt mondta, hogy chipset kér. (Hihi, ebből is látszik, hogy nem egy mindennapi csemege felénk, hanem igazi "különlegesség", amit csak néha napján kaphatnak. :D)

Én arra számítottam, hogy ruhát vagy játékot fog kérni. De nem. A legnagyobb vágya a chips volt. :D

Úgy tűnik, hogy túl vagyunk rajta. Remélem, erre a télre ennyi volt, és már senki sem lesz beteg.

2 megjegyzés:

Jakab Timi írta...

Jobbulást! Végre megtaláltam az új blogodat valahogy elvesztem.:-)Üdv.:Timi

Unknown írta...

Üdv itt is! :)

Köszi, már jól van.