2012. február 24., péntek

Ha én au-pair lennék ...

A lányok sulijában összefutottam egy magyar lánnyal, aki itt dolgozik au-pairként cirka 1 évet. Erről egy csomó dolog eszembe jutott.

Neki már elmondtam a gondolataim, de ha olvassa ezt a bejegyzésem, itt is hozzátenném: ezek pusztán az én gondolataim, meglátásaim, amik nem biztos, hogy helytállóak, pláne, ha más és más szituációba illesztjük be. Tehát, nem okoskodni szeretnék és persze erre sem tudom "csípőből a választ", ezek csak a kósza gondolataim. :D

Gondolatok, melyekből csipegetve hátha valakinek újabb gondolata támad, gondolatok, melyek hátha segítenek valakinek elindulni egy irányba vagy épp irányt váltani.

Annó, amikor én itt voltam, mint au-pair (gyerekfelvigyázó, takarító, mosó, főző egyén (családja válogatja, hogy mit vár el)), én pusztán egy nyelvsuliba jártam. Heti 1x. És közben reméltem, hogy ettől majd jó alaposan fog fejlődni a nyelvtudásom. No meg az angol környezet biztos megteszi a hatását. Jahh ... Jó is lett volna.

Egy dolgot adott a dolog (akkor): önbizalmat. Mindenki azt hitte otthon, hogy nekem milyen csodás angolom lehet már, hisz 1-2x 3 hónapot a nagy Angliában töltöttem. :)

Nem, az angolom nem lett csodás. (Az önbizalmamra építve és rengeteg könyvet olvasva jutottam el oda, ahol most van a tudásom. Ami még messze van a tökéletestől, igaz fordítóként is dolgozok! :D)

Amit leírok, azt magamból kiindulva írom le. Egy au-pair általában nem vegyül az angolokkal, hisz a nyelviskolában (ha eljut) is külföldiek veszik körül, akik ugyanúgy nyelvet tanulni mennek oda. Tehát a tudásuk nem feltétlen jobb. Az akcentusuk pedig külön történet. Bár legalább velük általában megérteti magát az ember, ami nagyon fontos. :)

Kitől tanulhat nyelvet egy au-pair? A gyerekektől pl. Ok, de a gyerekektől max a gyerek angol szókincset és kiejtést lehet összeszedni. A semmitől több, de még mindig nem sok.

A szülők gyakran reggel elmennek, este jönnek haza. Tehát felnőtt társaságot nem sűrűn élvez az au-pair. Persze, ott vannak a hétvégék. De jellemzően a család és az au-pair külön programot szervez magának, hisz általában az au-pair nem "válik" családtaggá.

Mit csinál még: kirándul, ha fussa az au-pair fizetéséből. Kikkel? Vagy a családdal vagy egyedül vagy a külföldi ismerőseivel. Angol társaság ismét nem nagyon akad, akikkel hatékonyan lehetne fejleszteni a nyelvtudást.

Régen, az őskorban, amikor még én tevékenykedtem itt, én nem nagyon mehettem el más munkát vállalni. Akkor még nem volt Magyarország EU tag. És igazából nem is nagyon tudtam volna egy faluban, az Isten háta mögött ugrálni. Bár pub ott is volt, de nem hiszem, hogy dolgozhattam volna (bár az akkori törvényeket nem ismerem).

Most, ha valaki idejön Magyarországról, az élből (szinte) bármilyen munkát megpályázhat és meg is kaphat. Legálisan.

Egy munkahelyen, ahol egész nap az angolt hallod, ahol angolul kell reagálnod, nos, ott sokkal nagyobb eséllyel fejlődik az angol nyelvtudás. Plusz angol munkatapasztalatot is szerezhet az ember, ami ha ügyesen lavírozik, akkor a későbbiekben még jól is jöhet. (Nem feltétlen a pincér tevékenységre gondolok, kivéve, ha vendéglátás terén dolgozik valaki a későbbiekben.)

De vonatkoztassunk el a nyelvtanulástól.

Itt a minimál órabér 6 font felett van, ha valaki már betöltötte a 21. életévet (ezen oldal szerint). Az au-pair heti fizetsége olyan 60-80 font körül mozoghat kb. A 6 fontos minimál óradíjat egy Mekiben is illik tartani, kivéve, ha valaki fiatalabb ettől.

Ha valaki csak úgy nekivág az útnak, nem mint au-pair jön, akkor egy ideig az otthonról hozott pénzből kell finanszírozni az itteni költségeket: lakhatás, étkezés, közlekedés. És ki tudja, hogy az illető mikor talál munkát, amiből a továbbiakban fizetni tudja a megélhetését.

Az au-pairnek a szállás és jó esetben a kaja is adott, hisz a családdal lakik, az ő ételüket eszi (ha van mit).

Már a szállás nagy szó, mert itt még a szoba bérlése, ahol idegenekkel lakik együtt az ember, és a lakók összetétele bármikor változhat, az is nagyon drága. Nem kicsit, nagyon!

Mivel az au-pair normál esetben max heti 25 órát dolgozik Angliában (ezen oldal szerint), ezért bőven jut ideje nézelődni, keresgélni ... mást. (A család kérhet többet.)

Ha valaki nem itt él, hanem pl. Magyarországon, akkor igen csekély eséllyel pályázik állásokra. Persze, vannak mázlisták, de nem ez a jellemző. Ha nem tudsz itteni címet és mobilszámot prezentálni a jelentkezésnél, és/vagy nincs olyan szakmád, amiből itt munkaerő hiány van, akkor erősen a nullához tart az egyén munkaszerzési esélye.

Ha valaki itt dolgozik mint au-pair, akkor már tud itteni címet és telefonszámot is megadni. Közelebb kerül ahhoz, hogy egyenlő esélyekkel induljon másokkal. (Még így se biztos, de javulnak az esélyei.)

Tehát, mivel a törvények jelenleg lehetővé teszik, hogy egy Magyarországról érkezett ember itt normális állást szerezzen, és mert az au-pair esetén adott a szállás, kaja és némi fizetés, az itteni cím és telefonszám és valszín még ideje is adódik, lehetőséget kap rá, hogy egy elkerülje azokat a megpróbáltatásokat, amiken azok mennek keresztül, akik csak ide pottyannak, próbálnak kulturált, de megfizethető szállást találni és rettegve nézni a jövő elé, hogy lesz-e időben állása, hogy ha elfogy az otthonról hozott, itt igencsak kevésnek tűnő pénz, akkor is itt tudjon maradni, itt tudjon élni.

Nyilván, vannak szörnyű családok, ahol az au-pairnek sincs könnyű dolga, tudom.

De ha már valaki itt van au-pairként és normális családot fogott ki, akkor érdemes ebbe az irányba elindulni.

Ha valaki talál normális melót, amiből már meg lehet élni és félre lehet tenni, akkor érdemes azon gondolkodni, hogy itt szerezzen oklevelet, diplomát, azaz itt végezzen el egy képzést.

Szerintem a későbbiekben más megítélés alá kerül, ha itt is elvégzett valami képzést. Nem azért, mert az itteni jobb lenne, hanem az emberekben kialakult előítélet miatt, amiatt, amiért magyar felsőoktatási intézmény nem tud a világranglistákon még az első 100 közé se bekerülni.

Ha később az ember innen tovább megy, akkor mégiscsak jobban hangzik, ha innen van papírja és gyakorlata, mint egy (elnézést, de) nevesincs országból.

Más oldalról is megközelíthetem, visszatérve a nyelvtanulásra. Elhiszem, hogy van, aki mint au-pair, a családtól tanult meg angolul. Azt is elhiszem, hogy van, aki az iskolapadban ülve is tökéletes nyelvtudásra tudott szert tenni. De azt hiszem, nem ez az átlag. Az átlagnak ettől nagyobb intenzivitásra van szüksége. Márpedig egy itteni munkahely, egy itteni képzés (nem nyelvtanfolyam), megadhatja azt az intenzivitást.

Én miért nem tanultam itt? Mert nem vállalhattam munkát és mert au-pairkedéssel nem tudtam volna kitermelni az oktatás költségeit. Lehet, hogy lett volna rá mód, de én nem ismertem az oda vezető utat. De ha most lennék au-pair, akkor ezt az utat próbálnám bejárni.

Persze, nem mindenki akar huzamosabb ideig maradni, de akinek ez nincs ellenére, vagy épp a maradás a célja, annak javaslom, hogy gondolkodjon el ezen a megoldáson.

Ha valaki fiatalon képes magát elszánni, hogy au-pairként kijöjjön és idővel onnan tovább is lépjen, akkor rengeteg tapasztalatot, tudást szerezhet és időt spórolhat magának. Szerintem. :D

Találkoztam már olyan példával, aki ezen az úton ment végig és sikeresen, boldogan éldegél most itt. Nyilván, van akinek ez a megoldás sem működik, de mindenre nem lehet egy megoldást ráhúzni. :D

7 megjegyzés:

MuciFoci írta...

Ugy latszik ez a 'mi generacionk' velemenye. En 2002-ben jottem es hasonlo tapasztalatokat szereztem mint te. Sokkolva allok a hisztizo fiatal lanyok elott, akik nyelvtudas nelkul elmennek mosogatni vagy szallodaba takaritani, mikozben kopkodnek az orszagra es a lakhatasi korulmenyeikre. En buszke vagyok arra hogy au pair voltam. As they say, you have to know the establishment, es ehhez az aupairseg a legjobb tapasztalat. Lehet hogy nincs aktiv kommunikacio a csaladdal, de az a keves is ami van, sokkal tobbet szamit. En osszesen 3 napot voltam iskolaban. Nem volt ra ido a gyerekek mellett. Orulok hogy megtalaltam a blogodat!

Unknown írta...

MuciFoci, örülök, hogy itt vagy! :)

Sajnos a fiatalok (és gyakran nem csak ők) nem látják meg, hogy mindenből lehet tanulni és minden előre mozdíthat, tudást adhat.

A rossz dolgokat, legalábbis amik annak tűnnek, sokkal könnyebb észrevenni, mint a belőlük származó jó dolgokat.

Én se sajnálom, hogy itt dolgoztam 2x is, mint au-pair. Mind a rendesebb családtól, mind a kiakasztótól tanultam. Emberileg sokat lendített rajtam, azt hiszem.

GlobalGrover írta...

en is meg az osidokben voltam au-pair (92-94 kozott), talan az elsok kozott voltam otthonrol akik kiprobaltak a rendszert. en ket evig voltam ugyanannal a csaladnal. nekem az eletemet teljesen megvaltoztatta. otthon anno en meg oroszt tanultam suliban, de mellette jartam tanarhoz angolt tanulni. persze egy gyenge kozepes szintnel nem jutottam messzebb sosem. foleg a beszed volt gond. anno nem volt tul jo az angol oktatas otthon. nyomtak a nyelvtant de a beszelgetest nem.

erettsegi utan (elrontottam az egyetemi felvetelimet) kikerultem Angliaba (Leeds/Bradford) es egy het utan mar nem kellett a szotarat hasznalni. az elso evben az altalad is emlitett angol orakra jartam, masodik evben viszont mar beiratkoztam egy community college-ra Business szakra! nem dicsekvesbol mondom de en voltam az egyetlen kulfoldi az osztalyban es megis en voltam az osztalyelso. a csoporttarsaim egy resze alig varta hogy reggel beerjek es le tudjak masolni az aznapra feladott hazi megoldasat vagy legalabb osszehasonlitsak az oveket azzal amit en csinaltam. egy ev alatt ennyit fejlodott a nyelvtudasom ... szotarazastol eljutottam a business szakra :-)

en mondjuk ugy erzem resze voltam a host csaladnak. mindig mentem veluk mindenhova es nem nagyon jartam magamtol sehova pl bulik stb. mai napig tartom veluk a kapcsolatot. a ket ev alatt mig ott voltam a ket ev kozot levo nyaron hazajottek velem Mo-ra egy hetre. a 'kislany' ma mar 20 eves es Facebookon a 'baratom' haha

ket ev utan persze egyaltalan nem akarodzott hazamenni de akkor meg nem volt Mo az EU tagja igy nem maradhadhattam vizum hijan. pedig kervenyeztem is... de nem ment.

nehez volt visszaallnom az otthoni eletre de vegul sikerult. talan mondanom sem kell hogy az angol segitett hozza elso igai allasomhoz is a MKB Bank Rt-nel. Ha jol szamolom 8-9 evet voltam otthon ezalatt szereztem ket diplomat es munkatapasztalatot.

Az angol azota is meghatarozo az eletemben hisz mint tudod lassan 9 eve itt elek az USA-ban es harom het mulva teszem le az amerikai allampolgarsagi vizsgat :-)

Szemelyes tapasztalataimra alapozva szerintem az au-pair-kedes egy nagyszeru lehetoseg arra hogy megismerj egy uj kulturat illetve beszed szinten elsajatits egy nyelvet. Persze mint ahogy irtad is nem feltetlen tudsz allandoan angolokkal tarsalogni.... helyzettol/csaladtol fugg. Nekem mindenkepp bejott.

GlobalGrover írta...

hu, most latom ez jo hosszu lett. bocsi :-)

Unknown írta...

Örülök, hogy leírtad!

Mondtam én, hogy ügyi vagy!! Már akkor is az voltál.

A családdal mázlid volt. Illetve feltételezem, hogy a személyiséged is olyan volt, ami lehetővé tette, hogy ne húzódj vissza a szobádba, amint hazajönnek a felnőttek.

Sok tényezőtől függ.

De a mostani au-pair-eknek már teljesen más lehetőségeik vannak, mint nekünk voltak. Maradhatnak és kipróbálhatják magukat.

Most utána számoltam. 1993-ban és 94-ben voltam itt 3-3 hónapot. :D

sarolka írta...

Hát igen, én is au-pairként kezdtem 97-99 között. Nekem ez a két év arra volt jó, hogy a nulláról eljussak a középfokú nyelvvizsgáig.
Heti 2x jártam suliba, és tény au-pairként egy szintig fejlődik csak az angolod. Hiszen ugyanazokat a dolgokat mondogatod nap mint nap a gyerekeknek. Öltözz fel, csináld ezt, edd meg...stb. De alapnak marha jó.
Abban az időben (EU előtt) egy au-pair max. vasalni és takarítani tudott még elmenni, hogy pénzt gyűjtsön, nekem sikerült egy pub-ban is melóznom feketén.
Aztán 3 évvel később már student visa-val jöttem ki, délelőtt angolt tanultam nyelviskolában és heti 20 órát hivatalosan melózhattam. Ez egy teljesen más "nyelvtanulás" volt, hiszen intenzívebben tanultam és angolok között dolgoztam. De ehhez kellett az alap tudás! Így ismét 2 év után letettem az anyanyelvi vizsgát.
Hella tudod, Évi aki segít most nálunk szeretne kijönni, és pont azt tanácsoltuk neki, jöjjön ki au-pairnek, és utána már egy stabilabb nyelvtudással találhat magának jobb melót is. Így nem lenne gondja a szállással, kajával, az angolja megfelelő annyira hogy a gyerekeket elnavigálja, de máshoz még kevés.
Én utáltam au-pairnek lenni, a hülye helyzet miatt, hogy kerülgetnek és te is kerülgeted a családot, de alapozásnak a legjobb!! :-)

Unknown írta...

Sarolka, akkor egy felé jár az agyunk a témában. :D