Cinka elment :(

Emlékszem, amikor Krisz és én összeköltöztünk, ő is szeretett volna egy saját cicát, mert nekem akkor már volt egy.

Egy tündéri kolléganő ült akkoriban mellettem az irodában, tudta, hogy imádom a cicákat és hogy épp keresek egyet Krisznek, ezért átküldött egy képet egy cicáról, aminek épp gazdit keresett a tenyésztője.

Szerelem volt első látásra. Kis turcsi fejével, selymes hosszú bundijával gyönyörű volt.

Írtam a tenyésztőnek, hogy nagyon szeretném azt a cicát. De persze nem csak én szerettem volna megkapni, hanem még jó néhányan. Végül nekem sikerült meggyőzni a tenyésztőt, hogy nálunk lesz a legjobb helyen.

A tenyésztő nem kért érte pénzt, mert Cinka fele súllyal látta meg a napvilágot, mint társai. Nem volt biztos, hogy életben marad. Versenyekre meg esélytelen lett volna. Ugyan gyönyörű volt, de sose érte el azt a méretet, amit a többi main-coon elér általában. Felnőtt cicaként is kb. fele akkora volt, mint fajtársai.

A tenyésztő a Balatonnál lakik, így mikor eljött az idő, amikor elhozhattuk, elmentünk érte.

Hihetetlen vadóc volt. A hordozó végig ott volt az ölemben, ő pedig próbált kinyúlkálni, megkarmolni engem. Emlékszem, hatalmas vihar volt, ahogy mentünk hazafelé. Ő meg csak nyúlkált és nyaffogott.

Otthon nagyon nehezen illeszkedett be. Napokig feküdt a fal mentén elterülve és semmit sem akart csinálni. Nuc és Hofi, a másik cicáink meg csak morogtak rá. Aztán idővel beilleszkedett, elkezdett enni, inni.

Mindig a fejemnél, a párnámon aludt, amíg nem voltak gyerekek, akiket szoptatni kellett és akik köztünk aludtak. Aztán ahogy a gyerekek leváltak rólam és külön ágyba kerültek, úgy Cinka is visszaszokott.

Napközben leginkább a vizes edényük mellett szeretett aludni, ha éppen az ölembe nem tudott feküdni. Mindig belelógatta a fejét kicsit a vízbe. Valamiért nagyon szerette a vizet, a víz közelségét.

Amikor elköltöztünk albérletbe a lakásunkból, az addig pusztán szoba cica úgy döntött, hogy kilóg és felfedezi a nagyvilágot. Ez nagyon merész lépés volt részéről, sose gondoltam korábban, hogy ezt meg meri tenni, mert borzasztóan félénk cica volt. Már ha valaki kicsit hangosabban rászólt, akkor bepukizott.

Egy ideig nem is történt semmi baj. Ugyan mindig bujdosott a bokrok között, ha kint volt és valaki arra járt, de egy ideig semmi baj nem történt.

Pár nappal azelőtt, hogy beköltöztünk a házba, eltűnt. A fél lakópark őt kereste, de nem lett meg napokig. Egyik reggel, amikor már a házban laktunk, hajnalban megcsörrent a telefonom. Az egyik exszomszéd volt az. Cinka hazament, ott van a ház előtt, de nem tudják megfogni.

Pizsamában a kocsiba pattantam és már ott is voltam az albérlet előtt. Egy ideig keringőztünk az épület körül. Hozzám sem akart odajönni. Mintha nem ismert volna meg. Aztán kértem egy kis cicakaját az egyik szomszédtól, és azt zörgettem egy tányérban. De az se hatott. Végül letettem a tálkát és megálltam kicsit távolabb és vártam. Végül odament a kajához és meg tudtam fogni.

Teljesen meg volt rémülve, a kocsit majdnem szétkapta belülről. Előbb meg kellett várnom, hogy lenyugodjon, addig elindulni sem tudtam.

Szörnyű állapotban volt. Csont sovány volt, a szőre teljesen össze volt ragadva és a egy ujján sem volt köröm. Valószínűleg beszorult valahova vagy bezárták őt. Sose derült ki. Kb. 10 napig nem volt meg.

Miután a bundáját kicsit helyre hoztam, mentem vele dokihoz, ahol telenyomták infózióval, gyógyszerekkel. Pár napig mentünk, mire jobban lett. Az idegei kicsit megviseltek maradtak, de végül felépült. Legalábbis ebből.

Mivel rendszeresen begyulladt az ínye, ezért sorban vesztette el a fogait. Az egyik lába születésétől ferde volt, de az legalább nem okozott számára fájdalmat. Nem úgy, mint a fogai, az ínye.

Mielőtt eljöttünk, próbáltam neki(k) gazdit találni, de nem sikerült. Pedig olyan jó lett volna, ha sok-sok-sok szeretetet kap.

Mikor letelt a 6 hónap várakozás a titerteszt elvégzése után, azon agyaltam, hogy tudnánk kihozni őket. De Angliába egyenlőre csak csomagként lehet repülőn macskát beszállítani, autóval pedig nagyon sokáig tart az út. Persze, minden nézőpont kérdése, de egy olyan cicának, aki amúgy is zakkant idegileg, lelkileg, egy teljes napos autóút, vagy a repülőben levő csomagként való zötykölődés nem tett volna jót.

Múlt hét ketten Krisz hívott, hogy a szülei üzenik, hogy valami baj van Cinka egyik lábával, küldjem el a dokit. A doki be is vitte a rendelőbe, ahol kiderült, hogy az egyik lábujjával történt valami. Kifordult a helyéről és mire a doki kezelésbe vehette volna, a lábujj elhalt, így amputálniuk kellett. A doki szerint legalább 2 hete történhetett a baleset, ami az ujj sérülését okozhatta.

A doki bent tartotta magánál a rendelőben Cinkát, mert nem csak a lábával volt gond. A cica valamiért nem evett, csontsovány volt. Gondolták feltáplálják és segítenek egy szerető, odafigyelő gazdit keresni neki.

Mielőtt valaki félreértene. Biztos vagyok benne, hogy Krisz szülei a saját lehetőségeikhez képest a legjobban ellátták. Az apósom még szerette is őt. De számukra a cicák terhet jelentettek, mert a közel 80 évükhöz nekik is meg vannak a saját gondjaik, bajaik. Én csak megköszönhetem nekik, hogy eddig ellátták a cicákat.

Ma telefonáltam a dokinak, hogy érdeklődjek Cinka hogyléte felől. Ő már jól van. Szombaton lefeküdt a párnájára, amit a doki neki adott, míg nála volt, és elaludt ... örökre. :(((

Még életének utolsó napjain szerzett pár rajongót, akik örömmel befogadták volna. De már nem kell.

9 évet élt és közben sok örömet szerzett, sok szeretetet adott. Köszönöm Cinka, hogy voltál!