Sikoly

Általában itt nem száguldoznak az emberek. Udvariasak és nyugiban kivárják azt is, ha az ember tötörészik a kocsijával. Simán beengedik a felhajtóknál levő autósokat, vagy a sávváltásra törekvőket is. Ez a jellemző.

Rengeteget használjuk a kocsit, de eddig csak 2 őrültet láttunk.

Ma volt a 3. Ez majdnem az életünkbe került.

Krisz is eljött a lányok elé, mert orvoshoz kellett mennie, mert még mindig nincs jól és a suli közelében van az a rendelő, ahova járunk.

A suli parkolójától nem messze az útban van egy kanyarulat. Krisz körülnézett, nem volt sehol senki. Elindult kifelé. De én továbbra is a kanyar irányába néztem. Amikor az egyik sáv felénél voltunk, egyszer csak a kanyarban felbukkant egy őrült. Olyan 80-al mehetett. Esélye nem lett volna megállni, de nem is próbálkozott vele. Lehet, hogy a fék fogalmát sem ismerte????

Krisz ebből semmit sem látott. De az a f...fej felénk száguldott. Szofi és az én oldalam kapta volna telibe. Annál a sebességnél és a Prius vékonyka ajtaját figyelembe véve (bár vastagabb se biztos, hogy segítene ilyen helyzetben) mi ott a helyszínen meghaltunk volna (légzsák hegyek, gyerek ülés, biztonsági öv ide vagy oda).

Nem maradt más. Sikítottam, ahogy kifért a torkomon. Krisz tudja, hogy ilyet csak akkor csinálok, ha baj van és a féket kell nyomnia. Ilyenkor az már nem jut eszembe, hogy azt sikítsam: fééééééék. Csak sikítottam. És az utolsó pillanatban ő is meglátta a száguldó veszélyt és beletaposott a fékbe. Megúsztuk.

A f...kalap fékezés nélkül száguldott tova.

Egy kicsit felzaklatott a dolog. A hányás és bepisilés határán ültem a kocsiban. (Visszafogtam.)

Megúsztuk megint. Huhhh. Köszi őrangyal!