Érdekes dolog az irigység.
Pár hete beszélgettem egy volt kolléganőmmel. Mindig kicsit irigyeltem, mert mindig a világ egy másik pontjáról töltött fel képeket Facebookon. A munkájának köszönhetően hol ide, hol oda utazott, máskor meg simán új kalandokat kergetni ment más országokba.
Ott bujdosott bennem az irigység, mert ennyi helyre utazhatott, és mert van olyan igazi munkája. Furán hangzik, hisz én is dolgozok? Igen, de teljesen más megítélése van gyakran az otthonról végzett munkának, mint annak, amikor az ember (legalább időnként) bejár egy munkahelyre (és tud szocializálódni is). Ez nem egy negatív irigység volt, csupán egy vágyat keltett bennem, hogy de jó lenne, ha én is ... de jó neki!
Beszélgettünk, sok téma feljött. Ő nem tudta, hogy már nem Magyarországon élünk, számára csak a beszélgetés folyamán derült ki. Ekkor mondta ki először, hogy hú de jó nekem, hogy irigyel. (Mindezt nem negatív hangvétellel, hanem egészséges vágyakozással!) Beszélgettünk tovább és az is kiderült, hogy mindig is irigy volt rám, mert bármikor, amikor bent járt annál a cégnél, ahol együtt dolgoztunk és ahova én még mindig bedolgozok, hogy a nevem még él. Ugyan 7 éve nem nagyon jártam arra, de még mindig napirenden tud lenni a nevem. (Ami azért talán nem olyan rossz dolog. :) )
Én ebbe így sose gondoltam bele. Mármint erről én nem is tudtam. De nagyon jól esett. Adott egy kis önbizalmat.
Olvasom a blogokat és a legtöbb blog azt sugallja, hogy minden rendben van. Persze vannak kivételek. De vannak dolgok, amiket nem írunk le, nem mondunk ki. Fodor Marcsi írta, hogy ő a jó dolgokat nem meri leírni, mert nem szeretném, ha másoknak rosszul esne, hogy nekik jó. Én sem írok le mindent. Én sem írok le mindent (természetesen). De én inkább a negatív dolgokat hagyom ki. Azokat a dolgokat, amik miatt (le)sajnálnának emberek. Vagy amire úgy érzem, hogy egyszerűen nem tartozik másra.
Olvasom a blogokat, aztán beszélgetek emberekkel, akik írják őket. És majd' mindenkiben ott az irigység, kiben ezért, kiben azért. Jó esetben a jobbik fajta, ami motivál és előre visz. Mert van amikor az irigység csupán negatív vonzatot cipel magával. Mindenki arra vágyik, ami a másik életében szép és jó (vagy annak tűnik), de az övéből egyenlőre hiányzik. De a beszélgetések gyakran rámutatnak arra, hogy lehet, hogy nincs is ott semmi irigyelni való. Hisz tökéletes élet talán nem is létezik. Nincsenek csupán jó dolgok. Valahol mindig társul egy kis szomorúság, rossz élmény, esemény, keserédes vagy egyenesen arckifacsarító savanyú íz.
Hallottam egy kis történetet. Egy pasi, aki úgy gondolja, hogy neki milyen nyomorult élete van, egy nap úgy dönt, hogy egy zsákba pakolja az összes kínját-baját és elmegy vele a piacra, ahol az emberek elcserélhetik nyűgjeiket. Mindent szépen be is pakol és elmegy a piacra. A piacon senki sem szeretne zsákbamacskát venni/cserélni, ezért mielőtt cserélnek, megbeszélik, hogy kinek mit tartalmaz a zsákja. Emberünk egyik piacolótól a másikig megy, próbál olyan zsákot találni, ami kevesebb vagy könnyebben kezelhető kínt-bajt-nyűgöt tartalmaz, mint ami a sajátjában van... De nem talál. A nap végén végül a saját zsákját viszi haza, azt, amivel reggel kiment a piacra.
Senki élete nem matyóhímzés. Mindenkinek megvannak a problémái, még akkor is, ha nem beszél róluk. És mindenki, aki valami értéket, boldog időszakot, jó dolgot tud felmutatni, annak meg volt/van az ára. Azért nagy valószínűséggel tennie kellett valamit vagy óriási szerencséje volt. De általában a szerencse sem csak úgy kopogtat, hanem ahhoz is el kell legalább indulni egy úton.
Még egy dolog, ami nagyon fontos a témában, amit a szüleim mondtak nekem mindig: inkább legyen 100 irigyem, mint 1, aki sajnál. :)
7 megjegyzés:
:-) teljesen igazad van. ez a tema engem is foglalkoztat neha. az ember szereti fenyezni amilye van, illetve nem teszi kozszemlere azt amire nem buszke. igen, irigyseget erzel olyankor es valoban nem feltetlenul negativ ez a fajta irigyseg. talan inkabb olyan 'de jo lenne nekem is' fele irigyseg.
hidd el ritka az olyan hogy minden perfekt, ha van egyaltalan olyan. oszinten szolva most is tudnek olyat mondani akirol ugy gondolom hogy nekik tokeletes az eletuk ... de ugyanakkor ki tudja pontosan mi zajlik zart ajtok mogott?
az is igaz hogy mindenkinek nehez de en ugy gondolom hogy azert van akinek csak megszuletni volt nehez ....
orsi
Orsi, én azt hiszem, örülök, hogy a megszületés nehézségein kívül más nehézséggel is szembe kell kerülnöm. Na jó, nem mindig, de általában. :D
Így sokkal színesebb az élet. :)
Akinek a megszületés a legnagyobb gondja (bár annak lehet, hogy az se gáz, mert császárral születik), és mindig mindene megvan, az úgyse tudja megbecsülni, értékelni a dolgokat, amíg el nem veszti őket.
Jobb nekünk. ;)
amen :-)
Ugyanazok a korulmenyek van akibol panaszkodast, van akibol megelegedettseget valtanak ki. Ugyanaz a fel pohar viz van akinek felig tele, van akinek felig ures. Ez sokkal inkabb szemelyiseg- mint kornyezetfuggo.
Zsuzsi, igen benne van az is, amit Te írsz. De ahogy Orsi is írta, az emberek a blogokban, vagy akár a hétköznapi beszélgetésekben is inkább arról beszélnek, amire büszkék vagy ami jó, de legalábbis nem rossz az életükben az ő megítélésük szerint.
És ilyenkor könnyű azt kívánni, hogy bárcsak a helyében lehetnék. De ha véletlenül egy teljesebb képet is láthatunk az általunk irigyelt személy életéből, kiderülhet, hogy az ő életében is vannak dolgok, amiért mégse feltétlen szeretnék az ő cipőjében lenni. Mert mindenkinek megvan a saját zsákja. :)
Szerintem sok minden nézőpont kérdése. Nekem mindig is rengeteg irigyem volt/van. És, bár tény, hogy szerintem is szerencsés helyzetben vagyok, azért sokat tettem. És egyre inkább azt látom, hogy az irigység leginkább abból fakad, hogy mások nem tudnak úgy hozzáállni a helyzetükhöz, hogy abban a szép és jó már meglévő dolgokat értékeljék, hanem a hiányosságokra koncentrálnak.
Ezért aztán, még az is előfordulhat, hogy olyan fog irigyelni, akinek "csak" megszületni volt nehéz, és esze ágában sincs annak, akinek rengeteg nehézség adódik a mindennapjaiban.
A saját blogomban én sem szeretem nagyon a rossz dolgokat rögzíteni - hiszen nem azokat akarom megjegyezni, nem azokra szeretném tenni a hangsúlyt. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének nehéz és szomorú dolgok...
Na puszi!
u.i.: Hella! A másik gépünk kidobott engem a blogodról, mert valami iszonyatos vírust vélt ott felfedezni. Más nem jelzett még ilyesmit? (A google-rendszere "szólt")
Igen, gyakran nem látszik az sem, hogy mi minden van a mögött, amit az ember elér és amire mások irigyek. Vagy épp nem akarják látni, mert irigykedni könnyebb. :)
Engem ezek a dolgok inkább motiválnak általában. Én is próbálok azért tenni, hogy elérjem azt, ami számomra fontos, ami esetleg egy "de jó lenne, ha..." érzést kelt bennem.
De, tegnap már egy olvasó jelezte, hogy ilyen gonddal szembesült. Nálam semmi sem látszik ebből. Próbálom valahogy ellenőrizni. Köszi, hogy szóltál! Ha megoldásra is van ötleted, akkor more than welcome. :)
Megjegyzés küldése