Bútorok

Szép ez a ház, jó ez a ház (bár kicsit kicsi ez a ház), de ...

Mert mindig van, de. :)

Amikor beköltöztünk, örültünk, hogy szinte minden van a házban, ami csak kellhet. A bútorok lényegében 100%-ban adva voltak. Szépek is voltak (még mindig azok :D).

Viszont van pár dolog, amit nagyon nem szeretek, amik olyanná teszik a házat, mintha múzeumban élnénk. És nem a falon levő képekre gondolok. :D

Az étkező asztal üveg. Akinek van kisgyereke, az tudja, hogy mellettük üvegasztalt tisztán tartani, szinte reménytelen. Ráadásul fekete színű, ami még nehezebb eset.

Az étkező asztalhoz kárpittal bevont székek tartoznak. Ezekre ugyan tettem párnát, de ennek ellenére is inkább úgy döntöttünk, hogy csak ünnepnapokon és vendégek érkezése esetén használjuk. Az, hogy az étkező a nappaliban van, a konyhától teljesen elszeparálva, ezt a döntésünket csak megerősítette. A csuda akar fel-alá ingázni a két helység között, miközben kiszolgálja a lányokat.

Tehát a lányok a konyhai bárasztalnál esznek, bárszékeken ülve. De ott csak 2 ember tud leülni. Hogy mi hogy eszünk? Vagy megvárjuk, hogy ők végezzenek és utána leülünk ugyanoda, vagy állva eszünk, mint a lovak. :D Általában az utóbbi szokott bekövetkezni. Legalábbis a részemről.

A vicc az, hogy ugyan alig használjuk az étkező székeket, eddig talán 10-15 alkalommal ültünk le rájuk, ennek ellenére a háttámlájuk szövetrésze elkezdett foszladozni. Csodás minőség ... Ezt majd a tulajnak még elő kell adnom.

Nem szeretem a nappaliban levő 2 kanapét se. Szinte fehér szövettel van bevonva. Folyton takargatom, hogy ne koszolódjon el, de persze a karfákról folyton lecsúszik a takaró. Mostanra ezt áthidaltam és a karfákra teljesen különálló huzatot varrtam. Így nem tudják leugrálni sem róla. (Nagyon tehetséges vagyok. :D)

Ráadásul mindig ment/megy a vita, mert a lányok beviszik az innivalót a nappaliba. Ezen bútorok mellett ezt annyira nem komálom.

És most év elején a bútorokat is akciózták sok helyen. Akár 50%-kal kevesebbért is meg lehetett/lehet venni a bútorok nagy részét.

Rászántam magam és beszéltem a tulajjal, hogy el tudnák-e vinni legalább az ülőgarnitúrát, mert helyette szeretnénk másikat venni. És lőn, simán belement.

Mivel, amit kinéztünk ülőgarnitúra, csak neten volt elérhető, ezért ott kellett megrendelnem. Vagyis nem. Ugyan "online exclusive-nak" hirdették, de az egész oldalon nem találtam rendelős menüpontot. Minden lehetőség a telefonos megrendeléshez vezetett.

Ááááááááááá, utálok telefonálni. Pláne, ha angolul kell.... Megadtam az oldalon, hogy mikor hívjanak fel és jött is a hívás. (Ez is egyféle kiszolgálás :))

A gondom csak az volt, hogy minden mondatra 2x-3x kellett rákérdeznem. De nem lassított a hölgy. A végén kibökte, hogy olyan 12-13 hét a szállítási idő. Ekkor elhűltem és mondtam, hogy akkor egyenlőre függesszük fel a beszélgetést, mert ezt még meg kell itthon beszélni. Kértem, hogy fél óra múlva hívjon vissza.

Ugyan nem hívott vissza, de ennek kicsit örültem is. Nem akartam ismét végigszenvedni vele a beszélgetést.

Este, Krisz magam mellé ültetve, felhívtam őket. Most nem igényeltem hívást a neten. De ez ugyanoda vezetett. Kérték, hogy adjak meg egy telefonszámot és nevet, majd ők visszahívnak. És így is történt.

És lőőőőn, ennek a hölgynek a megértésével semmi gondom nem volt. Az egész rendelési folyamatot végig viccelődtük. Elmondta, hogy mit kell tudni a bútorról, hogy kell ápolni, milyen ápolóeszközöket adnak hozzá, mik ennek a bőrnek a tulajdonságai. (Nincs rajta az a spec bevonat, ami vízhatlanná teszi. Ezért nyáron nem ragad, télen pedig nem nyújt hideg érzést. Viszont 10 év garanciát adnak rá és lehetett egy extra szolgáltatást vásárolni: ha bármi folt kerül rá, akkor egy telefonhívást követően kijönnek és kipucolják.)

Sokkal jobb volt, hogy nem gyomorgörccsel csacsogtam végig a beszélgetést.

És igeeeen, április eleje környékén (ha minden igaz), lesz egy saját ülőgarnitúránk, ami ráadásul kinyitható ággyá, így ha netalántán vendég jön, neki sem kell a földön aludnia. :)