Az év kezdete

Száguldanak a napok. Úgy tűnik, hogy csak most kezdődött az év, de már majdnem január közepén járunk.

A csajok újra elkezdtek suliba járni, végre nem kell itthon unatkozniuk. Mert mi egy nagyon unalmas család vagyunk amúgy. :D

Szofi sajnos nem élvezte sokáig az iskolai létet, mert szombaton elkezdett fájni a hasa, majd éjjel megérkezett kisvuk ... Aztán az elmúlt, de a fájás maradt. 1 nappal később jött a hasmenés. Aztán az is elmúlt, hasfájás maradt.

A köhögést 2 hónapja nem fejezi be. Nem köhög egész nap, csak elvétve. De ha köhög, akkor rendesen bugyborékoló hangot hallat. Tegnapra az orrfolyás is visszajött. Mára kicsit fájt a füle, de remélem, ezt elfelejti... Viszont a szeme jó eséllyel ismét be fog gyulladni, mert az orrából távozó cucc zöld és az mindig átmászik a szemére is.

Remélem, hamarosan kimászik ebből a trutyihalmazból.

Az év elejét egy szülinapi bulival kezdtük. A lengyel barátaink kisfia ünnepelte a szülinapját. A lányok nagyon élvezték, egészen addig, amíg evésre nem került a sor. Pizzából még ugyan csináltak tejmentest, de Szofi a tortából nem ehetett. Persze, nem várható el, hogy csak az ő kedvéért olyat csináljon bárki is. De vannak alkalmak, pláne, ha fáradt, hogy Szofi nem tud túllépni egy hős mosollyal az arcán azon, hogy ő nem ehet olyat.

Ekkor egy kicsit én is felhúztam magam. No nem azon, hogy Szofi sírva fakadt. Hanem azon, hogy a dietetikus anyuka, aki tudja, hogy Szofinak gondot okoz a tej, közli, hogy adjak csak nyugodtan neki egy kis szeletet, mit számít, ha egy éjszaka nem alszik (és hókuszpókuszol). Ekkor az én arcomról is lefagyott kissé a mosoly...

No mindegy, mások vagyunk, máshogy gondolkodunk. Igaz, amíg a saját fia volt tejallergiás, addig ő nem adott neki tejtermékeket. :)

Képek a buliról itt találhatók.

Még mielőtt mindenki visszatért volna a mindennapokba, egy magyar családot is meglátogattunk. Ők Richmondban laknak. Régen egy helyen dolgoztunk. Az egyikük még mindig annak a cégnek dolgozik, mint én, igaz most babázik.

Olyan érdekes az élet. Régen, amikor mindannyian egy irodaházba jártunk be, eszünkbe se jutott, hogy mi leüljünk együtt beszélgetni. Nem mintha bármi gondunk lett volna egymással, de nem dolgoztunk szorosan együtt és nem is nagyon adódott lehetőség a munkahelyi beszélgetésre sem, vagy akárcsak arra, hogy kicsit jobban megismerjük egymást.

De FB-on bejelöltük egymást, így nagyjából láttuk, hogy kivel mi történik. Mikor mi kijöttünk, ők már itt voltak. Kb. 1 évvel előbb érkeztek. És most év elején jött el az idő, hogy összehozzunk egy találkozót. Jót beszélgettünk, sétáltunk egy nagyot: jól esett. :)

Vicces volt, mert a gyerekeknek nem sűrűn van lehetősége magyarul beszélő emberekkel találkozni. Szofi nem is mindig tudta hova tenni a dolgot és időnként angolul reagált.

Most épp azt a szakaszt éljük meg, amikor a két nyelv összefolyik. Vicces, amikor a magyar mondatokba angol szavak keverednek, esetleg az angol szavak magyar ragot kapnak. De az is jópofa, amikor a teljesen magyar szövegkörnyezetbe bekerül 1-1 angol mondat. Nálunk, felnőtteknél, inkább csak az első bibi szokott becsúszni, az se sűrűn. De a lányoknál kicsit gyakrabban fordulnak elő ezek az összemosások. :)