Igen, igen, igen!!! :D
Kiolvastam Stephen King Under The Dome (A dóm alatt) című könyvét. Hogy miért ekkora öröm ez? Mert több mint 1 éve kezdtem el. :D
Mivel sok-sok éve angolul olvasok, ezért ez a fele nem okozott gondot. A legvastagabb Harry Potterrel vagy a Gyűrűk ura sorozattal is napok alatt végeztem (angolul). De ez a könyv, valahogy nyögvenyelősre sikeredett. Legalábbis részemről.
Volt már erre precedens. Egyszer, még amikor csupán 16 éves voltam (Jesszus, voltam annyi is??? :)), nekifogtam Ken Follett Katedrális című könyvének. Nos, az sem a könnyű irodalmi művek közé tartozik, legalábbis ami a könyv fizikai súlyát illeti. Elolvastam az első 100 oldalt, de mire odaértem, megutáltam az olvasás gondolatát is. Minimum 1 évig képtelen voltam könyvhöz nyúlni. Nem csak ahhoz nem tudtam hozzányúlni, másikhoz sem. (Na jó, a tankönyvekre néha ránéztem. :)) Pedig korábban szerettem olvasni.
1 év kellett ahhoz, hogy újra képes legyek olvasni. Mivel kezdtem? Visszaültem a lóra, azaz kiolvastam a Katedrálist. No, az első 100 oldalt nem olvastam újra, úgyis emlékeztem rá.
Nem, nem célom, hogy lehúzzam a könyvet. Mert a történet zseniális. De az az első 100 oldal gyomorrontást okozott nálam.
Valami hasonló történt most is. Egyszerűen képtelen voltam haladni vele. De tudtam, hogy nem adom fel. Az összes könyvet otthon hagytam, amikor ideköltöztünk, de ez jött velünk. Ez az egy. :)
Végül pár hete elővettem. Éjszakánként olvastam pár oldalt, Krisz legnagyobb vigaszságára. Úgy gondolta, hogy sose fogom befejezni. :) Végül az elmúlt 2-3 napban rákattantam. Éjszakánként csak olvastam és olvastam. Egyre kíváncsibb lettem, hogy hogyan jutnak el a végkifejlethez. Ugye nem kell mondanom, hogy már rég elolvastam a könyv legvégét? :) Tehát tudtam, hogy mi lesz a vége, de kíváncsi voltam, hogy hány és miféle csavart képes beletenni a végkifejlethez vezető úton.
Nos, ezzel végeztem.
Most lehet, hogy meg kellene kérnem anyumat, hogy küldje el a goblein készletemet? Mert sok-sok évvel ezelőtt elkezdtem csinálni egy igen méretes képet. Majd elszállt az ihlet. Lehet, annak kellene nekifeküdnöm a következő körben. :)
2 megjegyzés:
Gratulálok!:))) Ismerős érzések szabadultak fel...:)
:)
Megjegyzés küldése