Iskolai megmozdulások

A suli múlt hétre és erre a hétre is tartogatott programot a gyerekeknek.

Múlt héten színházba mentek a helyi színházba. A Hamupipőkét nézték meg egy interaktív előadás keretében. Szofi is, Gréti is ment.

Nagyon élvezték az oda vezető sétát is (mókusokat számoltak) és az előadást is (hangosan búúúúúúzhattak, amikor a rosszak jelentek meg és örömkiáltásokat hallathattak, amikor jó dolgok történtek).

A mai esemény elsőre nem villanyozott fel. Gréti régi óvónénijei bizonyíthatják, hogy mennyire nem lelkesedek azért, amikor "rákényszerítenek", hogy kreatív tevékenységet végezzek. Magamtól se nagyon csípem az ilyesmit, pláne ha csinálnom kell. Ha mindezt a számítógépen kell csinálni, nincs vele gondom, de hogy effektív, kézzel fogható tárgyat alkossak, az nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Persze, van, amikor rám tör az alkothatnék, de ez ritka. :D

Az elmúlt hetekben Grétiék a viktoriánus időkről tanulnak. Hogy éltek akkor az emberek, miket találtak fel, milyen fejlődésnek/változásnak lehettek az akkori emberek szemtanúi. Tanultak Braille-ről és a Braille írásról, Florence Nightingale-ről, valamint arról is, hogy régen milyenek voltak az iskolák.

Nos, a mai nap a viktoriánus idők szellemében zajlott az iskolában. Legalábbis Gréti osztályában. A gyerekeknek meg kellett próbálni olyan ruhákat felvenni, amik arra a korra voltak jellemzőek. Az osztályt átrendezték, a padok nem voltak összetolva, hanem otthoni hagyományoknak megfelelően sorokba-oszlopokba voltak rendezve. A fiúk és lányok elkülönítve ültek.

Teljes szigor volt, senki sem mosolyoghatott az órák alatt és a rossz gyerekeket, illetve akik nem jól oldották meg a feladatokat, azokat sarokba állították. :D

Reggel vigyázzba állva kellett köszönteni a tanítónéniket. A tanítónéniket Ma'am, a tanítóbácsit Sir-nek kellett szólítaniuk. Köszönésnél pukedlizniük kellett.

Nos, ehhez kellett valami ruhát alkotnom. Úgy döntöttem, hogy egy fehér kötény és egy fehér szalag a hajba elegendő lesz. Mivel semmi fölös ruhát, anyagot nem hoztunk magunkkal és amúgy sem szoktam ilyesmiket elpakolni, ezért venni kellett anyagot és szalagot is. No meg egy varrógépet. :D

Na jó, csak egy 20 fontos mini varrógép, de a célra megfelel. Jó lesz az, ha a jövőben is kitalálnak valami ilyesmit. :))

Sanda gyanúm, hogy egyes szülők valahol vették a felszerelést, mert Gréti elmondása szerint erősen egyenruhában voltak. Igaz, az ő ruházatuk kicsit jobban hasonlított azon idők ruházatához.

Önmagamhoz képest így is azt hiszem, nagyot alkottam. Az eredmény a képeken látható. :D