Pénteken nem csak Mickey Monkeyt ismerhettem meg, hanem betekintést is nyerhettem abba, hogy mit csinálnak a suliban.
Nos, ez azért túlzás. :D
A suli lehetővé tette, hogy minden szülő az utolsó fél órában bemenjen és megnézze a gyerkőc füzeteinek egy részét és körbejárhasson a teremben. Nos, én ugyan elmentem, de ettől sokkal okosabb nem lettem. Eddig is nagyjából nyomon követtem, hogy miket csinálnak, a módszerek megismeréséhez ez pedig kevés volt. Szerintem.
Hétfőn estére szülői volt meghirdetve. Vagy fogadóóra. Kinek mi tetszik jobban. Mindenkinek előre kellett időpontot választania. Én este 7.40-re és 70.50-re kaptam időpontokat.
Mikor este a kocsival a sulifelé mentem, végig ott motoszkált bennem, hogy biztos nem 17.40? :) De nem. Teljesen jól emlékeztem. 19.40-re kellett odaérnem Szofi tanítónénijéhez. Ő elmondta, hogy Szofi szépen halad a phonics-szal (betűk kiejtésének megismerése) és hogy múlt héten elkezdték a kézírást is tanulni. (Szofi 4 éves ... :D)
Egyre magabiztosabban számol 20-ig, 10 alatt pedig hibátlanul számol meg dolgokat.
Egyre több barátja van és immáron teljesen magabiztosan mozog a közösségben. Kis felügyelőnek készül. Pontosan tudja, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha valaki olyat csinál, amit nem kellene, vagy nem azt csinálja, amit kellene, akkor rögtön jelzi a tanítónéninek. :D (kis árulkodós)
Aztán mentem Gréti tanítónénijéhez. Vele is kedélyesen elbeszélgettem arról, hogy milyen szépen halad Gréti. Megbeszéltük, hogy ő, mint tanár, a lassú víz partot mos elvet képviseli, azaz ő szeret időt adni a gyerekeknek arra, hogy egy területen magabiztosabbak legyenek, mielőtt tovább lép velük. Mondtam, hogy én ettől pörgősebb vagyok, de elfogadom, hogy ő az iskolában így csinálja. :)
Fél 9-kor jöttem ki a suliból. És nem én voltam az utolsó ...
Ez az alkalom arra volt jó, hogy tényleg megnézhettem az összes füzetüket, alkotásukat. A nyílt fél óra pénteken nem ezt a célt szolgálta. Ráadásul egy jót csevegtem is a tanárokkal, ami néha nem árt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése