Booooo

Nos, túl vagyunk az első halloween ünneplésünkön is. (Ok, a szülinapi buli is annak a hangulatát idézte, de azért mégiscsak most volt halloween.)

Szombat délutánra a lengyel barátaink meghívtak magukhoz. Kicsit más volt a vendéglátás módja, mint az angol ismerősöknél/barátoknál. Nem kértek pénzt, nem kérték, hogy bármit is vigyünk, ellenben profin készültek!

Feldíszítették a fél lakást, és fincsi falatokkal vártak minket. Pukkadásig ettük magunkat. :)

Rengeteget nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat! Anekdotáztunk arról, hogy kinek milyen elszólása volt korábban az angol nyelvnek köszönhetően. Sőt, az is kiderült, hogy azt hitték, Krisz birkákkal foglalkozik (lamb). Mario, aki szakács és étteremvezető, azt hitte, hogy egy kajákhoz értő egyén nézi az ő konyhai tevékenykedését és zavarban volt kicsit. Mert a felesége a "lamp" (lámpa) szó helyett "lamb"-et mondott neki annó, amikor Krisz foglalkozásáról esett szó. (Bár mondjuk a birka sem biztos hogy közelebb vinné a gasztronómiához, ha azzal foglalkozna. :D)

Aztán a srác kicsit furán kezdett nézni, hogy az elektromosságnak mi köze a birkákhoz. Aztán persze kiderült a turpisság. :D

Gréti kicsit túlpörgött az este folyamán, majdnem sikerült eltörnie a lábszárát. Fel-le rohangászott a lépcsőn, hiába kértük már 1000x, hogy ne csinálja ezt. Mire hazaértünk, alig bírt járni, a lába kissé feldagadt és sötét színekben pompázott.

Megvártuk, hogy reggelre milyen lesz. Mázlija volt. A dagadás lement és mostanra már csak a fekete folt díszíti a sípcsontját.

A buli néhány képben.

Hétfőn délutánra az iskola igazgatónénije tökké változott. Egy nagy narancssárga lebernyeget öltött magára, ami alá sok felfújt lufit tettek. A gyerekek enélkül is mindig körberajongják, ölelgetik, de most a lufiknak és a jelmeznek hála még nagyobb népszerűségnek örvendett. :)

Miután hazaértünk a suliból, bekopogott a cseh szomszédasszony, hogy nincs-e kedvünk babát sétáltatni vele. Persze, hogy volt. Megcsodáltuk a házak dekorációit és a telefonommal pár képet is csináltam. Vicces volt, mert mi ugyan sehova nem kopogtunk be, de két helyen is kijöttek, miközben nézegettük a díszeket, hogy kérnek-e a gyerekek valami nyalánkságot.

Persze, hogy kértek. :) De rögtön az első után Szofi sírva fakadt. Zsigerből egy csokit vett ki a tálkából. Amikor odaért vele hozzám, leesett neki, hogy mit vett ki és hogy ő azt nem eheti meg. De addigra már bementek, mi meg nem akartunk visszamenni mást kérni. Hisz eleve semmit sem akartunk kérni.

De a következő helyen, ahol szintén kopogtatás nélkül kijöttek, ott már szemfülesebb voltam. Megkérdeztem, hogy van-e valamijük, amiben nincs tej. A hölgy addig kutatott, amíg nem talált valamit. Szofi pedig felvidulva végre falhatott. :)

Mire hazaértünk, addigra sötétedett be és a szomszédság igazából akkor kezdte meg a túrát. Nagy csapatokban járták a környéket kisebbek és nagyobbak. Persze jellemzően szülői kísérettel.

Ugyan a mi házunk nem volt kidekorálva, de hozzánk is bekopogott 4-5 család. Szerencsére csokival készültem, így tudtam mit adni nekik.

Mi este már nem mentünk semerre, mert Szofi nagyon fáradt volt, csokit meg úgysem ehet.

De tetszett mindenki ez a kis felhajtás. :)