Arundel kastély

Mivel Marcsi annyira lelkesen számolt be az Arundel kastélyban tett látogatásukról, elhatároztam, mi is megnézzük. Mivel az English Heritage könyvben is benne van, reméltem, hogy ingyen mehetünk be.

Naív voltam. :) Ugyan nem mehettünk be pusztán a kártyát lobogtatva, de legalább kedvezményt biztosított.

Sajnos, mint általában mindig, most szombaton is későn indultunk útnak. Így már csak olyan 2 óránk maradt a kastélyra. De azt hiszem, nekünk egyszerre ennyi bőven elég volt. A lányok, főleg Szofi, így is elfáradtak és már mehetnékük volt.

A kastély minden helységében van őr. Mi főként idősebb urakkal és hölgyekkel találkoztunk. Egy részük igencsak mogorva volt, de volt olyan is, aki tényleg nagyon lelkesen válaszolt a kérdésekre és nem csupán ránk szólt, hogy a (kültéri) lépcsőn nem szabad leülni. :)

Nagyon jópofának találtuk a WC-ket. Amit találtunk, mind a kastély külső fala felé esett. Hogy ez miért volt lényeges? Mert így a végtermék a váron kívül, ugyan a fal tövében landolt, ahelyett, hogy bent bűzlött volna. De állítólag még így is bőven büdös volt.

Nagyon tetszettek a hatalmas kandallók és a csodásan kialakított mennyezetek. Az egész olyan volt, mintha tegnap épült volna. Hihetetlenül jó állapotban van az egész.

Mivel engem gyakran a műszaki háttér is érdekel, kíváncsi voltam, hogy fűtik ki ezt a hatalmas kastélyt. A kandallókat a mai napig használják. Ha rendezvény van, akkor azokat a részeket is aktívan használják, ahol máskor a turisták nézelődnek. Minden szobában van kandalló és ilyenkor ezeket is beüzemelik. De a többi hétköznapon csak az 1800-as évek végén kiépített központi fűtést használják. Mindenhol ott vannak a radiátorok, de olyan szépen álcázták őket, hogy elsőre észre sem vettem, hogy ott vannak. Sokáig két hatalmas víztartályt melegítettek fatüzeléssel, de ezt mostanra lecserélték gáztüzelésű kazánra és rákötötték a régi fűtési rendszerre. A két víztartály még mindig az épületben van, mert méretüknél fogva nem tudják eltávolítani őket.

Az elmúlt évek alatt több filmet is forgattak itt. Állítólag egy része megszólalásig hasonlít a Windsor kastélyra, így ha olyan jelenetet akarnak felvenni, amiben a Windsor kastély belseje szerepel, akkor előfordul, hogy itt veszik fel.

Ami nagyon érdekes volt számunkra, hogy a hercegséget, a kastélyt és a birtokokat csak férfi örökölheti. Előfordult olyan is, hogy az adott hercegnek 4 lánya született, de egy fia sem. Apjuk halála után a lányok félre lettek állítva és egy fiú unokatestvérük örökölte meg a hercegséget. Ez már milyen gáz. Pláne egy olyan országban, ahol aktívan létezik a királynő fogalma. :)

Azóta is az az unokatestvéri szál birtokolja a hercegséget. Az ő fia a jelenlegi herceg, aki amúgy állítólag aktívan dolgozik, üzletel, amellett, hogy betölti a hercegi rangot. 5 gyermeke van, akikkel itt él a kastélyban. Az 5-ből 3 fiú és 2 lány. Várhatólag a legidősebb, 23 éves fiú fog mindent örökölni. Azért írom, hogy várhatólag, mert hobbiját tekintve egyáltalán nem biztos, hogy megéli. A fiú Formula 3 versenyző és minden szabadidejét azzal tölti.

Az egyik néni azt is elmesélte, hogy 2 kutyával és 1 papagájjal van felszerelve a háztartás. :) Állítólag, volt, amikor a vendégek riadtan néztek körül a könyvtárban, mert kutyaugatást hallottak. A könyvtárt csak egy ajtó választja el attól a szárnytól, ahol a hercegi család lakik. A kutya pedig az ajtó túloldalán fejezte ki valamiről a véleményét.

Sajnos a kertekre nem jutott időnk. De sebaj. Talán majd legközelebb azt is sikerül megnézni.

A hazafelé út ismét izgalmasra sikeredett. Krisz most a legrövidebb utat választotta ki a GPS-en. Az első pár kilométeren még normális 2x1 sávos út volt. De már itt is elég sok fácánt láttunk az út szélén rohangászni, vagy épp "aludni".

Aztán, a két sáv egyszer csak egy sáv lett. Egy erdőn keresztül vitt az út. Fák-fák, bokrok, fácánok, rókák, mókusok .... Majd egy kis tisztás, ahol a tehenek ezerrel elkezdtek felénk futni. Még szerencse, hogy a kerítés útjukat állta. :) Megálltunk, meg akartam simogatni őket, de ők nem így gondolták. Miután leszegett fejjel pár lépést hátrébb léptek, jobbnak láttam visszamászni a kocsiba és tovább menni. :)

Szerintem a 2 órás útból olyan másfél órát voltunk ezen az erdős szakaszon. Amikor besötétedett, akkor kicsit már izgultunk, hogy mikor jutunk már ki onnan. Autóval egy darabbal se találkoztunk. Igaz, így legalább a dugóra nem panaszkodhattunk. :D

Amikor kiértünk egy kicsit szélesebb és forgalmasabb útra, mindenki láthatóan fellélegzett. :)

Ez is egy jó kirándulás volt.

Képek pedig itt.