Először azt a címet akartam adni, hogy otthon. De ez a szó zavart okoz a rendszeremben. Mert mi az otthon?
Én több értelmezést is adnék neki. Egyrészről számomra az a hely, ahol jól érzem magam, ahol boldog vagyok, ahol biztonságban érzem magam. Másrészről az a hely, ahol a családom van.
Mielőtt idelátogattunk Magyarországra 5 hónap után, kissé tele voltam feszültséggel, ami már szinte feledésbe ment. Természetesen vártam, hogy újra találkozzak a szüleimmel, barátainkkal, láthassam az állatkáinkat és elmehessek kedvenc fodrászomhoz. Ez a vége viccesnek hangozhat, de számomra tényleg fontos volt.
De valamiért itt van bennem ez a fránya feszültség, ami itt nem akar elereszteni. Ott fejfájásom sem nagyon volt, itt hányásos migrénnel küzdöttem minap. Fura ez.
Mielőtt elindultunk, Grétivel volt egy érdekes beszélgetésünk. Én azt mondtam neki, hogy látogatóba megyünk Magyarországra. Erre ő azt mondta, hogy aha, hazamegyünk. Én ezzel nem értettem egyet. Mert számára ott van az otthon, ahol az apukája, az anyukája és a testvére van. Azaz, ha mi Angliában élünk, akkor neki ott van az otthon. Nekem kicsit már bonyolultabb, azt hiszem, hisz a szüleim Magyarországon élnek, de a férjem és a lányaim Angliában. :)
Gréti kissé zokon vette, amit mondtam neki, azt hiszem nem értette meg. De miért is értené.
Mielőtt valaki úgy értelmezné amit mondtam, hogy a magyarság tudatát akarom elvenni, hozzátenném, nem így van. Mióta ott élünk, sokkal erősebb bennem az a tudat, hogy meg akarom tartani számukra a magyar nyelvet, a magyar történelmet, a magyar kultúrát, a magyarságtudatot, mint korábban bármikor.
Aztán ideértünk. És Gréti az első nap délutánján azt kérdezte Krisztől, hogy mikor utazunk haza Angliába. Krisz furcsállta a kérdést. Kérdezte, hogy mi a baj, nem érzi jól itt magát? Mire Gréti közölte, hogy jó itt, de ő hiányolja a barátait, akik ott vannak már.
Most úgy gondolom, hogy a fenti haza/otthon definícióim helyénvalók. De azt is tudom, hogy idővel változunk, változik a gondolkodásunk, hisz egyre többet látunk, tapasztalunk és ez megváltoztat minket és gondolkodásunkat is. Lehet, hogy idővel teljesen másként definiálnám már ezeket a fogalmakat.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy azok, akik külföldre költöztek, azok mit gondolnak erről.
5 megjegyzés:
Én ezt úgy élem meg, hogy bármelyik irányba indulok, haza megyek. Hiszen Budapesten is otthon vagyok, meg itt Sydneyben is. Itt a férjem, a munkám, a mindennapi életem, Budapesten pedig a családom, és azon barátaim, akik nem költöztek külföldre. Ezért szeretem a magyar nyelvet, mert van benne “itt”hon is meg “ott”hon is.
:-) Tetszett amit Eszti írt az itthon-otthonról. Mi csak 3 hete vagyunk itt mégis Szonja a minap azzal állt elő, hogy ő mikor lesz angol. Mondtam neki soha. Ő magyar lesz mindig, akkor is ha Angliában él, esetleg később kettős állampolgár lesz. Nem értette. Anya, akkor én nem fogok angolul beszélni? Mire én, dehogynem, de magyarnak születtél, az maradsz, ha angolul beszélsz, ha nem. :-) Nem értette. :-) Hogyan is érthetné, még csak 5 éves! :-D
Bence is 5 eves, es imad Budapesten lenni, alig varta, hogy hazajojjunk es minden nap orul neki. Erdekesek a gyerekek, meg az anyak, a hitrendszereikkel :)
Ugyanazt akartam írni, mint amit az Eszti :) Itthon is jó, meg otthon is :)
Köszönöm lányok a véleményeket!
Sarolka, ez a kérdés szerintem még fel fog merülni. :)
Azért ez olyan jó, hogy a magyar nyelv ilyen árnyalt, színes!
Megjegyzés küldése