Egy napot a Balcsin töltöttünk. Egy barátunk meghívott vitorlázni. Én kicsit tartottam tőle, hogy a gyomrom hogy bírja majd, de bírta.
Amikor elindultunk, sütött a nap, kánikula volt. De már ment a viharjelzés. Aztán megérkezett a vihar is. Egészen addig elég uncsi volt. :D A többiek hülyének néztek, de én onnantól élveztem, amikor jöttek a hullámok és az arcunkba fröcskölt a víz. A víz és a felhők is gyönyörűek voltak.
Pár kép itt a Balcsis kalandról.
2 megjegyzés:
Úgy nézem nálunk vagy mellettünk voltatok! (Balatonfüreden lakunk) :-)
Húúú, de rég is volt az. :D
Megjegyzés küldése