8 év

Ennyi éve vagyunk házasok. No nem ma. 9-én volt az évforduló, de most volt érkezésem írni róla.

Annyira fura, hogy honnan indultunk és hol tartunk.

Amikor megismerkedtünk, előtte vettem egy kis lakást. Persze nem kp-ért, hanem hitelre. Volt egy ágyam, 2 tonett fotelem, egy 17 éves tévém, és egy étkezőgarnitúrám, ami már a luxust képviselte.

Krisznek volt egy 1000 éves 2-es Golfja, amit gyorsan el is adtunk, mert csak vitte a pénzt. Majd Gréti születése előtt pár héttel vettünk egy Merivát.

Aztán idővel lett franciaágyunk, ülőgarnitúránk is. Mire elértünk ide, kitaláltuk, hogy kertes házban szeretnénk lakni. 3 éven át próbáltuk eladni a lakást, amit időközben kicsit át is alakítottunk. Ugyan új volt és semmi baja, de úgy éreztük, hogy lehetne szebb is. :)

Időközben eladtam a szomszéd lakását is. Majd jött valaki, akinek tényleg a mi lakásunk kellett. Én próbáltam lebeszélni őket, mert úgy éreztem, hogy nem ez az ideális a számukra, de nem sikerült. :D És ha jól tudom, még mindig boldogan élnek ott.

Közben megérkezett Szofi is és persze őt is megtiszteltük egy új autóval. :)

A lakás eladásával egyszerre, vettünk egy telket, albérletbe költöztünk és elkezdtem építeni a házikónkat.

Nem sokkal ezután kezdődött az Ausztrália mizéria és ekkortájt kezdtem el írni a az előző blogom.

Ekkor volt Gréti 3 éves, Szofi fél éves.

Mikor már nem nagyon volt visszaút, akkor kezdett el dübörögni a válság. Mikor máskor? :)

Aztán elkészült a házikó, beköltöztünk és jött egy kis válság a házasságunkban is. Amit legyőztünk. Közel volt a vég, és ha akkor valaki azt mondja, hogy leszünk mi még boldogok, kétkedve néztem volna rá. De igyekeztünk tanulni belőle. Az értéket megőrizni kell és nem visszaszerezni. :)

Sokáig nem voltak barátaink. De a ház - én hiszem, hogy sok mindent köszönhetek neki - barátokat is adott. Olyan barátokat, amikről korábban max álmodozhattam. Robiék, Csabiék, és Titáék személyében! Mindenki rengeteg szeretetet és odafigyelést ad(ott) számunkra.

Aztán november végén egy lehetőség kopogtatott be hozzánk, amiről már olyan rég álmodoztunk. Krisznek felajánlottak egy londoni állást. És innentől hihetetlenül felgyorsultak az események. Január elején már meg is érkezett az aláírt ajánlat. A háznak kerestünk új gazdát és 4 bőrönddel útra kelve hátrahagytunk mindent.

Angliában azt hiszem, hogy sokat változtunk. Talán a lányokon és rajtam látszódik a leginkább. Persze, ott sem kolbászból van a kerítés, de még a kilincs sem, de ennek ellenére valahogy egyrészről nyugisabbak, másrészről felszabadultabbak lettünk.

Hihetetlen, hogy 8 év alatt mi minden történt és persze millió dolgot meg sem említettem. Azt hiszem, ha rajtunk múlik, akkor az elkövetkező 8 év is hasonlóan eseménydús lesz. Meglátjuk. :)