Orvos

Krisz csütörtök éjjel lázasan, reszketve érkezett haza Németországból. A láz pénteken sem múlt és szombaton sem. De neki hétfőn ismét utaznia kellett.

Felhívtuk a barátainkat, hogy szombaton hogy juthatunk orvosi ellátáshoz.

Fel kellett hívni egy számot. A rendelőnk ügyeleti számát. Azt hiszem az NHS száma is hívható, de ők nem azt javasolták. Ott megkérdezték, hogy kije vagyok a betegnek, mikor született, mi a neve, mi a címének az első sora (utca, házszám), mi az irányítószám és hogy mi a gond. No meg kértek egy telefonszámot, amin vissza tud hívni egy orvos.

Ha valaki telefonfülkéből telefonál, akkor annak ezt jeleznie kell, mert akkor gyorsabban hívják vissza.

Pár perc múlva szólt a telefon. Egy doki telefonált. Krisz állapotával kapcsolatban tett fel kérdéseket. Volt, hogy 3x-4x kérdeztem vissza, hogy mit kérdez. Alig értettem. És nem csak azért, mert az orvosi szókincsem hiányos. Mert, ha akarta volna, akkor más szavakkal is mondhatta volna. De a kiejtése ... hát izé.

Megbeszéltük, hogy mikorra és hova kell menni. De amint letettem a telefont, leesett, hogy nem értettem, hogy hova kell menni. :D Annyira le akartam már tenni, hogy ez csak utólag esett le. :D Felhívtuk ismét az ügyeleti számot, ahol elsőre furcsállták, hogy miért telefonálunk ismét, hisz a rendszer szerint már van időpontunk. Mondtam, hogy bocsi, de nem tudom, hova kell menni.

Mondta, hogy az ascoti xy kórházba. Igenám, de a kórház nevét nem értettem. Betűzni nem betűzte le, hiába kértem, a címet meg nem mondta. Annyit mondott, hogy a körforgalomnál van. Sirály... a körforgalmak országában jó iránymutató pont. :DDD

De legalább azt tudtuk, hogy Ascot és kórház. Mivel ekkor már a kocsiban ültünk, ezért Krisz a telefonján keresett rá, hogy hol van Ascotban kórház. Így találtuk meg, hogy hova kell menni.

Bementünk, de senki nem volt a fogadópultnál. Vártunk és vártunk. Ugyan időre odaértünk, de mivel senki sem volt a pultnál, senki sem tudta megmondani, hogy rossz ajtón mentünk be. :D Negyed óra múlva jött a pultos hölgy és akkor mondta, hogy egy bejárattal odébb próbálkozzunk.

Ok. Kicsit vártunk, de nem sokat és Kriszre került a sor. Egy rutin vizsgálatsort elvégzett az indiai doki. No, ezért nem értettem, amit telefonba mondott, mert ő volt az, aki visszahívott. :) Közölte, hogy ez vírusos, csillapítsuk a lázat lázcsillapítóval, és egyen vitamint. Hétfőre jól lesz Krisz.

Krisznek ma, azaz csütörtökön volt az első lázmentes napja. Az is valszín csak annak köszönhető, hogy a szentpétervári patikus jobban a szeren volt és mondta, hogy vegyen immunerősítőt, mert már járni is alig bírt, a szája is tele lett aftával, az orra herpesszel. Jó párosítás ... Enni nem tudott és 1 hétig minden nap küzdött a 39 fokos konstans lázzal. És ugye mondanom sem kell, hogy hétfőn lázasan utazott el. :(

De mára sokat javult állítása szerint. Legalább nem volt láza már.

Ami még vicc, hogy a kórház parkolójában fizetni kell a parkolásért! Óránként 1 fontot! Jah, hogy a parkolóóra nem működött?! Ez nem az én hibám, de remélem, hogy nem küldenek büntetést. Én próbáltam fizetni, de kiköpte a pénzt, kártyát meg miért is fogadna el. :)