Iskolafelügyelő

Errefelé a sulikat rendszeres időközönként ellenőrzik. Tudom otthon is, de talán otthon nem kerül ekkora hangsúly rá.

Itt az iskola értékelése képes befolyásolni a környéken található ingatlanok piaci értékét. Mindenki jó, vagy kiváló iskolába szeretné járatni a gyerekét, és ha lehet, akkor nem fizetősbe. Na jó, vannak, akik csak a fizetős iránt érdeklődnek. :) De azért mégiscsak jobb megkapni a magasabb szintű képzést ingyen, mint mondjuk havi 1000-2000 fontért...

Ha lehet, senki se kérdezze, hogy hogy lehet azt finanszírozni. Igazából elképzelésem sincs. Egyszer azt mondták, amikor kérdeztem, hogy hitelekből. Vooooooow. Persze, van néhány ember, akinek anélkül is megy, de én nem tapasztalom, hogy itt lenne a kánaán és mindenki gazdag lenne, tehát a hitel, vagy a nagyszülők által összekuporgatott pénz lehet talán a válasz.

Az elmúlt 1-2 hónapban az iskolánkba többször jöttek ellenőrzésre. Ilyenkor, mint otthon is, betérnek 1-1 órára, megnézni, hogy hogyan zajlik, elbeszélgetnek a tanárokkal, a DIÁKOKKAL és néhány szülővel is.

Jellemzően olyan szülőket hívnak, akik így vagy úgy részt vesznek az iskola életében, azaz mondjuk a szülői munkaközösség tagjai (school parent governor) vagy akik bizonyos rendszerességgel bejárnak tanársegédkezni. Mert erre is van lehetőség. :)

Lorraine, az iskola családtámogató szakembere, már párszor megkérdezett, hogy nyilatkoznék-e ilyen esetben, ha valaki kíváncsi a véleményemre. Mondtam, hogy persze.

Ma csörgött a telefon. Nem sokkal azelőtt, hogy Szofiért indultam volna. Ilyenkor rendszeresen rámtör a frász. Több okból is. :) Az egyik, hogy jellemzően senki sem keres telefonon (nagyon ritka). Ilyenkor, ha megszólal, mindig az az első gondolatom, hogy ugye nincs semmi baj egyik gyerekkel sem. A másik gondolatom: te jó ég, már megint ezerrel kell fülelnem, hogy megértsem, hogy mit mondanak. :D

Még mindig utálok telefonon társalogni. Egyre jobban értem őket, de teljesen más, amikor szemben állunk, mintha a telefonvonal másik végéről beszélnek hozzám. Brrrrr...

Lorraine keresett, hogy ráérek-e. Persze, én mindenre, mindig. :)

Ma is volt egy hölgy, aki csekkolta az iskolát. Bementem, beszélgettem vele egy sort. Természetesen az igazgatónénink is ott ült. Csupa jó dolgokat mondtam a suliról. Nagyon meglepődött, hogy a tanárok eleinte magyar szavakat is hajlandók voltak megtanulni a gyerekeim kedvéért és hogy mindent igyekeztek magyarul is kiírni.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen vélemény alakult ki a hölgyben a suliról, de a magam részéről mindent megtettem, hogy javítsa az értékelést. :D