Esküvő

Még hetekkel ezelőtt az egyik "csajszi" a baráti társaságból meghívott az esküvőjükre családostól. De ez csak a kezdet volt. Felvetette, hogy fotóznék-e az esküvőn. Hmmmmm. Ahaaaaa. De hozzáfűztem, hogy nem vagyok profi fotós, ennek megfelelő elvárásai legyenek.

Mondta, hogy rendben van.

Ennek ellenére reménykedtem, hogy én, csak mint hobbi fotós leszek jelen, lesz ott egy profi is. Nem volt ...

Fél egyre mentünk Nickyvel. Ő a család haját csinálta, én meg fényképeztem és fényképeztem és fényképeztem. :) Mi mást is csinálhattam volna?! :D

Alisonnak, a menyasszonynak ez a 4. esküvője... A kapcsolatokból eddig 8 gyerek született. De imádom nézni, ahogy ezek a gyerekek foglalkoznak egymással, segítik és szeretik egymást. Persze, náluk is vannak viták, de akkor is nagyon erősen érződik belőlük az egymás iránt érzett szeretet, törődés.

A ceremóniára csak én voltam hivatalos a baráti társaságból. Oda csak a rokonokat hívták meg. No meg engem, mert hát én voltam a FOTÓS :D

A házunk mögött levő kastélyban volt a ceremónia. (Kiderült, hogy korábban iskolaként funkcionált, manapság pedig hivatalok vannak ott és egy rendezvényközpont.) Nagyon király volt. Az elején a ceremóniát vezető nő jelezte, hogy csak én fényképezhetek a szertartás alatt, senki más... Hurrááááá :) Amikor minden lezajlott, akkor csinálhattak pár képet a párról, de egészen addig csak én ugrálhattam körbe-körbe.

Az időjárás erősen változékony volt. Hol sütött a nap, hol szakadt az eső. Természetesen amikor kijöttünk, hogy csoportképet csinálhassak, elkezdett szakadni. Elég gyatra esélyekkel futottam neki. Fölém senki sem tartott ernyőt, a gépet féltettem (ajándék melóból másikat se tudnék venni), az emberek beálltak a fák alá, ahol eléjük lógtak az ágak. Amikor csendesedett, akkor mindenki megindult az autók felé, így én is arra vettem az irányt.

Miután átértünk az étterembe, ahova a bulit szervezték, még tudtam pár képet csinálni, de aztán megtelt a kártya. Csodás... Hazarohantam, letöltöttem a képeket, majd visszarohantam.

Nekem vettek egy innivalót, kvázi meghívtak, de amúgy mindenki magának fizette az italt. Az elején senki sem mehetett be oda, ahol a megterített asztalok voltak, csak én, hogy csináljak pár képet. Vagy egy órán át ültek kint a bár részen. A gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, iszogattak. Aztán egyszer csak be lehetett menni.

Leült a nép, aztán előbb a menyasszony apukája beszélt, majd a vőlegény. Mindenki mindenkinek megköszönt mindent. Az apuka áldását adta a 4. házasságra és még énekelt is a párnak. :D A vőlegény megköszönte a szakácsnő munkáját, a menyasszony és saját szüleinek a segítségét, no meg a gyerekek segítségét is. Mindegyikük kapott valami kis ajcsit is.

A többi vendég csak 7 körül jött, amikor már mindenki mindenkinek mindent megköszönt. Innentől kicsit jobban éreztem magam, mert végre sok ismerős vett körül. :)

Kriszék is ekkorra jöttek volna, de magyarországi ismerőseink telefonáltak napközben, hogy errefelé hosszúhétvégéznek. Beugrottak hozzánk. Így csak fél 9 felé tudtak jönni. Elszaladtam értük, hogy ne két kocsival közlekedjünk. De így lemaradtam az este fénypontjáról. :S

A csajegylet pikk-pakk átöltözött az esküvőre készíttetett pólókba (fekete póló, elején Alison's angels, hátulján Pines posse felirattal), plusz a fejükre ugrott egy glória (halo). És ezzel beindult a buli. Erre a részre értünk vissza. Sajnos a bevonulást nem láttam. Sőt, akkor én is részt vettem volna. Mert hát nekem is volt pólóm, meg glóriám. :)

Na mindegy. Helyette fényképeztem a lendületben levő bandát. :) Mikor végeztek, előszedték az én cuccaim is és én is átvedlettem.

A buli kb. 11-ig tartott. Állítólag errefelé 11 körül be szokták fejezni. De elég is volt.

A végén fel kellett takarítani. A menyasszony, a vőlegény és mi is takarítottunk, pakoltunk. Na, még ilyet sem csináltam esküvőn. :D Egyszer mindent el kell kezdeni.

Ha valaki kíváncsi a kajára. No az nem volt nagy szám. Volt szendvics, meg csipsz, meg rántott csirkefalatkák, meg sajt, meg valami hússzerűvel töltött pogácsa féleség. Később volt valami édesség is. Az egész jó volt.

A nap végére kicsit hulla voltam. De a képeket le kellett tölteni és el kellett kezdeni feldolgozni. Ugyan mást is csináltam, de a lényeg, hogy ma adtam oda a DVD-t a párnak a képekkel. Kicsit aggódtam, hogy mit szólnak, de úgy tűnik, hogy tetszenek nekik a képek. Huhhhh, megkönnyebbültem. Valamennyi körmöm is marad. :D

És ami a vicces, hogy mostanában folyton megkapom azt a kérdést, hogy miért nem megyek el profi fotósnak. Mert tisztában vagyok vele, hogy még van hova fejlődni.

Ha valaki a beállított képeket hiányolja, azok azért nem készültek, mert nem volt rájuk igény.

Soooook kép van. Tehát csak erős idegzetűek kattintsanak ide. :)

Itt pedig pár olyan kép van, amikkel kicsit többet játszottam.

A lényeg viszont az, hogy meghívtak minket. És ez nagyon jó érzés.