Assembly

Tegnap részt vehettem életem első assembly-jén, melyen a csajok rendszeresen részt vehetnek. Sajnos, ennek az összejövetelnek nem túl örömteli oka volt: az iskola igazgatója, miután felhozta az iskola színvonalát, távozott. Az elmúlt évben 2 iskola igazgatója is volt, ami kicsit megterhelő lehetett a számára.

A mi sulinkban minden gyerek nevét tudta, mindenkit nevén szólított és satnya gyanúm, hogy a szülők egy részének a nevét is a fejében tárolta. Igyekezett mindenkire odafigyelni, és a nagyon sok reggelen a lépcső tetején várta és üdvözölte a gyerekeket, a szülőket, ha esett az eső, ha fújt a szél, ha sütött a nap. Bármikor lehetett hozzá kérdéssel fordulni.

És minden alkalommal, amikor csak láttuk, mosolygott, ezzel mosolyt csalva a komor arcokra is. Ahogy az ünnepség alatt is mondta, ez nagyon fontos, hogy képesek legyünk mosolyogni, mert akkor a körülöttünk levők mosollyal válaszolnak, ezzel feldobva saját napjukat is.

Miután bejött a terembe, köszöntötte a gyerekeket, a tanárokat és a szülőket: angolul, franciául, spanyolul: good afternoon, bonjour, hola. És a gyerekek is ugyanígy köszöntötték őt 3 nyelven. :)

Imádkoztak egyet, amit nem hagyományos imának kell elképzelni. De köszönetet mondtak az őket ért jó dolgokért és erőt kértek a folytatáshoz. Majd énekeltek és énekeltek. Énekeltek arról, hogy milyen jó felkelni és elkezdeni egy-egy új napot, énekeltek arról, hogy milyen fontos, hogy a másik helyébe tudjuk képzelni magunkat (másik cipőjébe), énekeltek arról is, hogy a környezetünkért mi felelünk, és arról is, hogy Isten teremtette a világot. Énekeltek, és tanultak.

A gyerekek hihetetlenül lelkesen énekeltek VELE. Merthogy ő végig énekelt a gyerekekkel és mindent animált is, amit a gyerekek vele csináltak.

Elmondott egy mesét, aminek mondanivalója volt (ennél a pontnál már nem csak a könnyem folyt, hanem elbőgtem magam). Majd leírom a történetet is, mert úgy gondolom, hogy érdemes rá. De ahogy előadta, az is megér egy misét. Tele élettel, lendülettel. A gyerekek pedig ragyogó szemmel csodálták.

És ha önmagában nem ment volna át az üzenet, még azt is elmondta nekik, hogy mit kellett ebből kihámozniuk.

Majd felállt 2 kislány és bejelentették, hogy az iskola egy meglepetésdallal készült. A tanárok és a gyerekek együtt elénekelték neki a dalt. Majd 2 diák egy maguk által készített dossziét vitt ki és adott át neki, melyben a gyerekek által készített búcsúrajzok voltak.

Majd még énekeltek egy kicsit együtt és ezzel vége lett a rendezvénynek.

Szofit is, Grétit is megviselte ez a rendezvény, nem csak engem. Mind a hárman bőgtünk. :) És talán nem pusztán azért, mert többet nem fog ott állni ez a nagyszerű ember a lépcső tetején reggelente egy kedves mosollyal, hanem mert már megint el kellett köszönnünk valakitől. És ez talán kicsit sok volt most.

Grétit a csoportjával maradt, de egy tanítónéni az ölébe vette és vigasztalta. Szofi teljesen kiakadt. Alig lehetett megnyugtatni. Mivel ott voltak a barátaink is, látták, hogy kissé megzuhantunk, rögtön jöttek oda, hogy legalább egy vállat ajánljanak. Később elhívtak magukhoz, hogy eltereljék a figyelmünk.

Magát az assembly-t fantasztikusnak éreztem. Szerintem nagyon sokat ad a gyerekeknek és mindenkinek, aki részt vehet rajta.

Pár képet csináltam.