A héten egyik reggel kinéztem az ablakon. A kedvenc macskámat láttam, miközben valamit terelgetett. Időnként megfogta a grabancát és odébb tette, máskor csak meglökdöste az orrával. Az a kis kupac meg odébb ment. Egy pici nyuszi volt.
Kimentem, mert kíváncsi voltam rá. :) A nyuszi épp a kocsink alatt volt. De mire odaértem, eltűnt. Nem láttam, hogy merre ment, de volt egy sejtésem.
A macsek hálából rám fújt, hogy mit képzelek én, az az ő zsákmánya lett volna. Majd megbocsátott és odajött dörgölőzni. :)
Miután kiélvezkedte magát, ment, hogy megkeresse a nyuszit. Bement az autóbeállónkba is, de ott sem lelte. Olyan vicces arcot vágott. Gondterhelten nézett, hogy hova mehetett a nyuszi. :)
Miután a csajokat elvittem suliba és hazaértem, kíváncsi voltam, hogy ott van-e a nyuszi, ahova sejtésem szerint bújt. Ott volt. :) A kukánk mögé bújt el és a cica nem találta meg. Fel akartam venni kicsit, de úgy sírt, hogy inkább nem próbálkoztam nagyon. Megsimiztem és ott hagytam. Később már nem volt ott, biztos visszament a mezőre.
Ez már a 3. olyan eset, amikor macska-nyúl szituációba botlok. Van itt természet rendesen. Úgy látszik, itt etetni sem kell a macskákat, csak kicsapni az utcára. És jó esetben nem őket kapják el az itt elő rókák és nagymadarak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése