SeaLife, London Eye, Regents Park

Most hétvégén sem tétlenkedtünk. Bár Gréti így is megjegyezte, hogy micsoda unalmas család vagyunk ... Jó hogy nem űrkirándulásra vágyik már. :D

Az eső csupán péntek este esett, meg talán szombat éjjel. Ez így pont jó volt. Tökéletes kirándulóidőnk volt.

Szombat délelőtt Ágica átküldött egy programlehetőséget. A Regents Parkban Londonban majálist tartottak, ahol a Kaláka is fellépett. No meg a magyar boltosok is kimentek.

El is indultunk, de végül nem ott kötöttünk ki, mondván a Kaláka csak vasárnap lesz, akkor menjünk inkább vasárnap. Helyette elmentünk a londoni SeaLife-ba.

Kisebb gondot okozott, hogy a lányok már messziről meglátták a London Eye-t. Ahogy Szofi nevezi, Londit. :) Innentől azt követelték, hogy megint menjünk vele.

Mondtuk, ok-ok, de előbb sétáljunk már egy kicsit, nézelődjünk és menjünk el a SeaLife-ba is. Ahova természetesen jó a Merlin bérletünk. :D

A London Eye tövében, kb. 100-150 méterre onnan, van egy parkoló. Múltkor is oda álltunk és most is. 5-6 órát mászkáltunk, így olyan 12-14 font körül volt a parkolás. Pontosan nem emlékszem.

Először utcai táncosokat és mozdulatművészeket néztünk. Bár én inkább mozdulatlanságművésznek mondanám őket. :) Gréti mindtől félt, de Szofinak nagyon tetszettek. Gréti imádja a vidámparki cuccokat, de fél a beöltözött emberektől. Szofi annyira nem lelkes a vidámparki cuccokért, de nem fél a beöltözött emberektől. :)

Mikor meguntuk a bámulásukat, elmentünk a SeaLife-ba. Ez a London Eye tövében levő County Hall alatt található. Hihetetlen, hogy egy régi épület alá hogy rittyentették oda ezt a nem is olyan kicsi akváriumot, cápákat és a többi szépséges állatkát.

A bérletünknek hála nem kellett sorban állni a jegyvásárláshoz, hanem pillanatok alatt bemehettünk. Csak le kellett csipogtatni a kártyákat.

Azt hiszem a rájasimogató tetszett a lányoknak a leginkább. Gréti egyhez sem mert hozzányúlni, de akkor is nagyon élvezte. Nem csak ráják voltak a medencében, hanem valami másfajta haluci is. Hihetetlenül barátságosak voltak. Rendesen kiemelték a fejüket a vízből, hogy simogassa már meg őket valaki. A ráják szintúgy.

Sétáltunk, nézelődtünk, de aztán Szofinál elszakadt a cérna. Elkezdett kiabálni, hogy fájnak a szemei. Ezt a nap folyamán párszor eljátszotta. A szemein ugyan nem látszott semmi és vasárnap óta nem is mondja, hogy gondja lenne velük. A végén így sietősre kellett fogni.

Persze nem úsztuk meg a London Eye-t sem. A múltkori hosszú sorhoz képest most alig álltak sorban. Talán negyed órát kellett várakoznunk, hogy felszállhassunk. Most már Szofi is és én is jobban fel tudtunk oldódni, el mertünk mozdulni a középen levő padtól és nyugodtan mászkáltunk. :D

Gyakorlat teszi a mestert :D

Jah, a bérletnek köszönhetően ismét nem kellett külön fizetnünk. A bérlet kb. 2-3x hozta meg eddig az árát. Mert a belépők jellemzően 20-30-40 font környékén vannak fejenként 1-1 helyre. Az éves bérletért online 451 fontot fizettem. Eddig kb. 10x voltunk olyan helyen, ahol tudtuk használni. És még csak 1 hónapja van meg. :)

Londi után még játszótereztünk kicsit, majd hazafelé vettük az irányt. Eddigre mindenki kellemes elfáradt.

Vasárnap délelőtt kicsit pihentünk, majd ismét London felé vettük az irányt. Most már tényleg elmentünk a Regents Parkba. Ugyan nem vitték túlzásba a kitáblázást és többen is ott kóvályogtak, de végül megleltük a rendezvény helyszínét.

Nagyon sok magyar jött össze. Rendesen megtöltöttük a sátrat, amiben a koncertet adták. Azt hiszem, hogy mindenki kicsit mást várt. A legtöbben gyerekekkel együtt jöttek, mondván biztos jó kis gyerekdalokat fognak játszani, amit lehet együtt énekelni és ugribugrizni hozzá.

Hát, ehhez képest én kicsit csalódtam. De a taps mértékéből következtetve nem csak én.

A közönség 98% szerintem magyar volt. Ennek ellenére egy magyar pasi angolul konferálta fel a számokat. Minden szám előtt elmondta, hogy ki írta és miről szól. Hát, a gyerekek ezt roppantul "élvezték". Az első 50 percben csupa olyan számot játszottak, amit sose hallottam. Ok, ez az én szegénységi bizonyítványom, valszín. De a taps minden szám után halkabb lett. Aztán 50 perc után végre játszottak 3 olyan számot, ami a gyerekeknek is szólt és még én is hallottam korábban. :D

Mivel utána ismét olyan szám jött, ami nem annyira volt ismerős, ezért felkerekedtünk és meglátogattunk a közeli játszóteret.

Mikor mindenki elfáradt, elindultunk a kocsi felé. Egyszer csak megakadt a szemünk egy nőn, akire rászálltak a galambok és úgy etette őket. Persze, nekünk is ki kellett próbálni, hátha nekünk is működik a dolog. Krisz előszedte a májkrémes, hagymás szendvicseket és türelmesen várt. Közben kérte a lányokat, hogy ne rohangásszanak, mert azzal elijesztik a galambokat. Végül a csajszik megértették és lőn: egy galamb elfogadott egy falat kenyeret Krisz kezéből. Majd rá is szállt. Majd jött egy második bátor pályázó is. Innentől Szofi kezéből is elvették a kaját, aminek ő nagyon örült. http://www.blogger.com/img/blank.gif:D

Gréti kicsit el volt szontyolodva, mert hozzá nem mentek. De végül Krisz segítségével az ő kezére is rászállt egy. Olyan édesek voltak, ahogy élvezték a madarak közelségét.

Utána még libát is etettek kézből. De más madarak "szája" szélén is ott ült a kenőmáj. :D

Szóval ez a hétvége is szuperül telt.

Képek pedig itt.