Ma, miután a csajok végre ismét mentek suliba, elmentem egyedül bevásárolni. Mivel szépen kifogytunk, elég sok mindent kellett vennem. A pénztárhoz érve elkezdtem felpakolni a szalagra. Se előttem, se utánam nem volt senki, így sietnem se kellett.
Egyszer csak a pénztáros kipattant a kassza mögül és odajött nekem segíteni felpakolni a szalagra.
Ilyet sem pipáltam még. :)
És persze a végén lovely day-t kívánt, ahogy ő mindig tenni szokta. :)
4 megjegyzés:
Igen, ezek az apró örömök az életben :)
Nekem a vásárlók is szoktak segíteni, igaz, az utóbbi időben ritkán, inkább csak mosolyognak, mert Zsebi maga pakol ki a szalagra - és ez is óriási segítség :)
Halkan megjegyzem, nekem az esztergomi tezskoban is volt ilyenben reszem.:) Marmint abban, hogy kellemes hetveget kivantak. Kisboltokban mindig, pl. a hazitejesnel, peksegnel, de multiknal ritka. Bar a Cora-ban is volt egyszer ilyen penztaroshoz szerencsem sok evvel ezelott. Szal osszesen ketszer a multiknal.:)
Itt legalább az a jó, hogy mindennap van része az embernek benne. Magyarországon még nem találkoztam kedves pénztárossal, csak a kommunizmusban...
Nem csak itt, Angliaban is.:)
Megjegyzés küldése