Ma voltunk megnézni az iskolát. Mára szervezték meg nekünk a találkozót. Tegnap hívtak, hogy ma mehetünk. Az iskolaigazgató fogadott és ő vezetett körben az iskolában. Igyekezett mindent elmondani.
Szofit is felveszik. Az igazgató kérdezett rá, hogy hány éves Szofi. Mikor mondtam, hogy 3 és fél, akkor mondta, hogy ő is mehet. Gréti is, Szofi is hétfőn kezdenek. Gréti háromnegyed 9-től 3-ig, Szofi háromnegyed 9-től háromnegyed 12-ig lehet. Ezért nem kell fizetni. (Ha jól tudom :))
Holnap be kell vinnem a születési anyakönyvi kivonatukat, meg a council tax-szal kapcsolatos levelet.
Venni kell nekik uzsis táskát, meg kajahordó dobozt és jól záródó kulacsot. No meg egyenruhákat. Szürke szoknya, nadrág, ruha, fehér póló, ing, fekete cipő, zöld pulcsi, kardigán.
Bemutatták az óvónénit és a tanítónénit is. Gréti kap majd egy extra nevelőt az angol tanulás miatt. Az igazgató elmagyarázta Gréti leendő osztálytársainak, hogy Gréti nem beszél angolul, ezért a gyerekek szép lassan, érthetően beszéljenek hozzá és legyenek türelmesek vele. Hogy jobban értsék miről van szó, megkérte őket, hogy képzeljék el, hogy milyen lenne, ha ők csöppennének magyar gyerekek közé és nem értenének semmit.
Az osztályban 2 külföldi gyerek van. Az egyik cseh, a másik lengyel. Már mind a kettő beszél angolul.
Az osztályban kb. 20 gyereket számoltam. Lehet, hogy kicsit több volt, de nem sokkal.
Ceruzát, könyvet, füzetet nem kell venni, ad az iskola. Naponta mesekönyvet kell majd hazahozni, és abból kell gyakorolni az olvasást. Gréti esetén előbb képeskönyvek lesznek, amiből a dolgok nevét kell tanulnia.
A gyerekeket pecsétekkel ösztönzik a jó viselkedésre és tanulásra. Ha kellően sok pecsétet összegyűjtenek, akkor választhatnak egy játékot, amit az iskola vesz.
Az egész iskola össz-vissz 200 gyereket foglalkoztat. Minden korosztályból csak 1-1 csoport van.
Az egész iskola zárt, biztonságos épület. Senki jogosulatlan nem mehet be, mert mindenhol beléptetőrendszer van.
A csajok már nagyon izgatottak, hogy mikor mehetnek már. Számolják a napokat, éjszakákat hétfőig. :)
Persze nagyon izgatottak az új ruhák és az uzsitáska miatt is. Már alig várják, hogy megkapják. Igazi nőcik. :)))
7 megjegyzés:
A belepteto redszer jol hangzik. Nalunk ilyet meg nem lattam, pedig nyugodtabb lennek.
Hú, én is izgatott lennék a helyükben! Bár nekem lett volna ilyen lehetőségem.
Kíváncsi vagyok, ők hogy veszik az akadályokat, mennyire lesz nekik nehéz, mennyire fogja frusztrálni őket, hogy szinte semmit sem fognak érteni. Feltételezem, hogy lesznek majd hullámvölgyek. Mindenképpen írj erről!
Hát ez nagyon izgi lesz mindenkinek. Ahogy olvasom, az első benyomásaid nem rosszak.
Biztos nehéz lesz az elején, de a lányaid még hálásak lesznek Neked/Nektek pár év múlva.
Én annak örülök, hogy milyen szinten várják, hogy iskolások lehessenek :)
Ibolya, igen, az első benyomásaim jók voltak. Ahogy a gyerekek lépten nyomon megszólították az igazgatót és az mindnek válaszolt, mindenkihez volt egy kedves szava, ez nagyon tetszett.
Hát, én személy szerint nem biztos, hogy lennék a helyükben. :) Mármint igen, ez egy nagy lehetőség, de teleraknám a gatyám, hogy fogom megértetni magam. :) Viszont arra is emlékszem, hogy amikor gyerek voltam, sokat utaztunk külföldre a szüleimmel. És valahogy mindig megértettük magunkat, holott nem beszélt egyikünk se nyelveket.
Gyerekként valószinűleg másként élik meg a dolgot, mint ahogy mi az felnőtt fejjel látjuk. De gyorsan bele fognak jönni, ebben biztos vagyok.
A 2. részben leírtakkal egyetértünk :)
Mikor az Andris hetedikes volt jött egy magyar kislány a prepi csoportba zéró angol tudással. Az volt a szokás az iskolában, hogy minden hetedikesnek volt egy ún. Prep buddy-ja, akire hetente egyszer fél órát vigyáztak a nagyok és foglalkoztak is velük. Na, az Andrisnak ez a magyar kislány volt a perp buddy-ja. De a Regit is sokszor áthivták a prepibe, hogy segitsen forditani, mert néha a kislány nagyon kétségbe volt esve és a tanárok sehogy sem tudtak vele kommunikálni.
Persze, aztán a kislány hamar megtanult angolul.
Andrisnak nem volt ilyen szerencséje, mikor kijöttünk, neki egyedül kellett megbirkóznia az angolal. De hat hónap alatt folyékonyan beszélt, azóta meg csak egyre jobb. A Reginek volt a legnagyobb szerencséje, mert ő már tökéletesen beszélte az angolt, mire suliba került. Az oviban pikk-pakk megtanulta, már egy hónap után látahtó volt az eredmény.
A gyerekek agya ilyenkor olyan mint a szivacs, csak mi felnőtek aggódjuk túl magunkat. Én ezt a Reginél láttam, őt nem is érdekelte, hogy más nyelven beszélnek az volt a fontos, hogy gyerekek között lehessen. Sok ragad rájuk játék közben.
Tünde
Tünde, remélem, hogy nálunk is így lesz. Mármint minden simán fog menni. Hétfőtől kiderül. :)
Megjegyzés küldése