Ez egy folytatásos regény. :)
Tegnap Grétinek ismét volt egy kis összetűzése a kisfiúval. Azt hiszem, csak a történet felét mesélte el.
Én addig hallottam, hogy a kisfiú tornaórán megint üldözte, erre Gréti a falhoz szorította a kisfiút a fejénél fogva és úgy nézett a szemében. Nem pont ezt javasoltam, de ő így oldotta meg.
Ma reggel beszéltem a tanítónénikkel (igen, több van). Ők úgy fogalmaztak, hogy tegnap volt egy kisebb incidens. De nem Grétit marasztalták el, mert a falhoz kente a kisfiút, hanem beszélgettek a kisfiúval. Tehát gondolom látták a teljes történéssorozatot.
A kisfiúról kiderült, hogy a "special need" kategóriába tartozik, azaz valami gondja van. Ha jól értettem, a kisfiú halmozottan hátrányos helyzetű. Egyrészt a családi háttér miatt, másrészt komoly viselkedési problémái vannak, amit nem tud kontrollálni.
A gyerekek többsége már hozzászokott, megtanulták kezelni. Gréti ezt nem tudta.
Elmagyaráztam neki, hogy ez a kisfiú más és neki is meg kell tanulnia kezelni a helyzetet és a fiút is. A tanítónő azt mondta, amit lényegében én is javasoltam. Nem szabad elfutni, meg kell simogatni, le kell nyugtatni szép szavakkal. Mondani kell, hogy nyugodjon le, nincs semmi baj. Lehet, hogy többször el kell neki mondani, de használni szokott.
Remélem, Gréti megértette, amit mondtam neki. Elmondtam párszor azt is, hogy angolul mit kell mondania, hogy a kisfiú is megértse.
De legalább már látszik, hogy az osztályban ki(k) köré épül a gond. (Állítólag van még egy másik hasonló kisfiú is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése