Hajnalban keltünk, mert immáron, hogy Krisznek fél 9-re tuti, hogy bent kell lenni az irodában, ezért már a fél 7-es vonattal megy. Ahhoz pedig mi visszük ki, mert olyan korán a busz még nem jár.
Összekészültünk, elindultunk. Krisz elöl, én utána a lányokkal. A lányok az ajtóban toporogtak, hogy fogjam meg a kezüket. Mi is kiléptünk az ajtón, amit behúztam magam után. De a kulcs belül maradt, Krisz most nem készítette ki kívülre a zárba. De a zárunk gázos. A kulcs és a nyelv annyira rá tud ilyenkor fordulni, hogy nem lehet kinyitni ismét az ajtót. De még ha lett volna velünk másik ugyanolyan kulcs (nem volt), azzal sem mentünk volna semmire, mert belül benne volt a kulcs.
A két gyerek elkezdett bőgni, mi meg sík idegek voltunk, hogy hogyan jutunk be. De Krisznek menni kellett a vonathoz, kijelentette, hogy majd megoldom én, neki menni kell. Hurráááááá ... Mé nekem jut mindig a megtiszteltetés?! :)
Elmentünk a vonathoz. Ekkor néztem rá a kocsi órájára ... Még fél 6 sem volt. 1 órával korábban keltünk, mint kellett volna. Az állomás még be volt zárva ... :)
Ekkor leesett, hogy mi történt. 2 telefonom van. 1 magyar és 1 angol. Az angolon az angol idő, a magyaron a magyar idő. Még nem lett átállítva, hisz nem nagyon használom.
Este mikor lefeküdtünk, akkor kivételesen a magyar telefonon állítottam be az ébresztőt. De nem tűnt fel, hogy rosszul van az óra beállítva. Így sikerült negyed 6 helyett negyed 5-kor ébredni. :D
Krisz így igazán korán beért. Az irodaházban még senki sem volt, de volt kulcsa és bejutott.
Mi hazajöttünk kocsival, majd ültünk benne egy kicsit. :) Várakozás közben meséltem a gyerekeknek. Pár mese belefért az időnkbe. :D Végül 7 után felhívtam a tulajt, de nem vette fel. Küldtem egy SMS-t.
Aztán próbáltam a szomszédtól segítséget kérni, de nem tudott segíteni. Viszont beinvitált minket magához. Nagyon normális volt. Végül visszahívott egy fél óra múlva a tulaj és pár perc múlva ott is volt. Próbálta a bejárati ajtót, de ő sem járt sikerrel. Az volt a mázlink, hogy a hátsó kapuhoz és teraszajtóhoz is van kulcsa. Így hátulról be tudtunk menni a házba és kinyitni belülről az első ajtót.
A táskámba rögtön beapplikáltam a hátsó bejárat kulcsát is. Később átmegyek majd a lakópark karbantartó csapathoz és szólok, hogy csinálják meg az ajtót, mert ez azé nem járja, hogy nem tudok bejutni, ha véletlen becsukódik az ajtó mögöttem (ok, most nem véletlen húztam be, de ez akkor is gáz így).
Később a csajok a konyhában reggeliztek. Folyton mocorognak a székeken, tetszik nekik, hogy forog. Gréti ledarálta a szék háttámlájával a fal egy részét... Immáron azt is meg kell kérdeznem, hogy milyen színű a festék, amit használtak és pingálhatok is ...
És még csak délelőtt van. El kéne mennünk aludni és nem csinálni semmit egész nap. Akkor talán már nem történik semmi rossz.
Murphy, hess már innen!
2 megjegyzés:
Vigasztaljon, hogy mára remélhetőleg már letudtátok az izgalmakat, és végül is különösebb károk - pl. ajtóbetörés (én jártam így) - nélkül megoldódott a helyzet. És ma is tanultál valamit, valószínűleg egy jó időre megjegyzed, hogy a kulcsra és az időeltolódásra figyelni kell. A szomszéddal is megismerkedtél, és még rendes is volt.
Azt elhiszem, hogy a lányok (is) megijedtek egy ilyen helyzetben, hát, én is sík ideg lettem volna, az tuti.
"El kéne mennünk aludni és nem csinálni semmit egész nap. Akkor talán már nem történik semmi rossz." - nem is olyan rossz ötlet!
Nem elkeseredni ám :-) nem jellemző Rád.
Ibolya
Igazad van Ibolya! Nem is keseredtem el. Sőt, ahogy ott ültünk a kocsiban, kínomban röhögtem. :)
A lányokat pedig most tettem le aludni, mert már kezdtek önkártékonyak lenni. :)
Megjegyzés küldése